Személyiségünk alakítja a szerelem észlelését?

A személyiségkutatók már régóta tudják, hogy akik azt vallják, rendelkeznek bizonyos jellemvonásokkal, általában (többé vagy kevésbé) elégedettek kedvesükkel. Aki azt mondja, hogy gyakran ideges vagy lehangolt, valószín?leg elégedetlenebb párjával, mint azok, akik kevésbé neurotikusak.

Az új elemzés során az Illinois Egyetem kutatói azt találták, hogy a romantikus kapcsolat min?sége sokkal összetettebb, mint ahogy az a korábbi tanulmányokból kiderült. Míg a személyiség jellemz? vonásai el?revetítik a partnerrel, a kapcsolattal való elégedettséget, a  viszony min?ségére vonatkozó egyéb értékek további kérdéseket vetnek fel. „Nyilván szoros összefüggést találunk majd  kapcsolatunk, illetve saját magunk értékelése között.” – mondta Ashley Holland doktorandusz fejleszt? pszichológus, aki diplomamunkája részeként vezette a kutatást. „De valószín?leg nem lesz ennyire szoros kapcsolat az önészlelésünk és a partnerrel folytatott interakcióink között.” „Vajon jellemvonásaink a kapcsolatunk észlelése mellett tükröz?dnek-e abban is, ahogyan a másik emberrel viselkedünk?” – tette fel a kérdést Glenn Roisman illinoisi pszichológusprofesszor, a tanulmány társszerz?je.

A kutatók el?ször kérd?íveket adtak a kapcsolatban lév?, jegyben járó és házas résztvev?knek, melyben a saját és partnereik jellemvonásaira, továbbá a kapcsolat min?ségére kérdeztek rá. Meg kellett jelölniük, hogy az öt f?bb jellemvonás közül melyikhez sorolják magukat. Az elemzésnek ezen része meger?sítette a korábbi tanulmányok eredményeit: ahogy önmagunkat értékeljük, az megmutatkozik abban is, mennyire vagyunk elégedettek a szerelmi kapcsolatunkkal.

A kapcsolatok min?ségének értékelésénél a kutatók célja az volt, hogy összevessék az önértékelést a megfigyeléssel és speciális pszichológiai értékekkel. Ez az els? tanulmány, mely mindhárom megközelítést alkalmazta. Képzett megfigyel?k videofelvételeket néztek meg a résztvev?kr?l, akik kapcsolatukról beszélgettek egymás közt. Minden egyes résztvev?t kódoltak pozitív vagy negatív viselkedésük alapján (mint amilyen a mosolygás, a szemöldökráncolás, a szemkontaktus, stb.). Minden egyes résztvev? kapott egy végleges pontszámot, mely a pozitív és negatív viselkedések egyensúlyára utalt. Megmérték a résztvev?k pulzusát és a b?r kondiktanciáját az interakciók során (a kondiktancia határozza meg a verejtékezés mértékét). Korábbi tanulmányok  megállapításai szerint a verejtékezés akkor jelentkezik, amikor épp a viselkedésünket igyekszünk szabályozni. Ha valaki sokat izzad beszélgetés közben, az azt jelenti, annyira izgalomba jön vagy nyugtalan lesz, hogy szabályoznia kell önmagát.

„A szívverés és a kondiktancia egyaránt kapcsolatba hozható a személyes kapcsolatok kimenetelével, például a szakítás valószín?ségével.” – állítja Roisman. „Gond az, ha túlzottan vissza kell fognunk magunkat, miközben a társunkkal beszélgetünk.”

A kutatók azt is felfedezték, hogy a résztvev?k önértékelése és a kapcsolatukról alkotott képük nem egészen egyezik azzal, ahogyan a laborban egymással viselkedtek. Ez arra utal, hogy a kapcsolatokat tanulmányozó szakembereknek mélyebbre kell ásniuk annál, mint amit a résztvev?k magukról és kedvesükr?l mondanak. „A szerelmi kapcsolatok rendkívül összetettek és sokoldalúak, így min?ségük felméréséhez többféle megközelítés szükséges - csak így kaphatunk sokkal részletesebb képet a kapcsolat m?ködésér?l.” – mondta Holland.

A hírek összeállításában médiapartnerünk a MediPress