A mozikba érkező újabb és újabb 3D-s filmektől egyes embereknek szó szerint felfordul a gyomruk. Ennek oka nem a vérző szörnyek vagy a sárkányok által irányunkba kiköpött félig megevett emberek, hanem az, hogy a 3D technika a tengeribetegség tüneteit hozza létre az agyban.

Az emberek öt százalékánál olyan rossz a két szem koordinációja, hogy egyáltalán nem képesek 3D-ben látni - az ő fejük viszont legalább nem fájdul meg, ha kifizetik a borsos jegyárat az Avatarra vagy az Alice Csodaországban-ra. „A 3D mozifilmek megtekintésekor a két szemnek tökéletesen kell együtt dolgoznia, mindkét szemmel egyforma élesen kell látnunk. Csak ekkor jön létre a két kép fúziója.” – állítja dr. James J. Salz, az Amerikai Szemészeti Társaság szóvivője. A 3D vetítés során két különböző vetítőgép vetíti egymásra a képet, hogy kialakuljon a mélységérzet. A moziközönség körülbelül 30 százaléka azonban csak nehezen tudja koordinálni a két szemét, náluk jellemző a fejfájás és a szem kifáradása. Szerinte „a probléma azoknál jelentkezik, akiknél megvan a 3D-látás, azonban a fúziós képesség csökkent. Ezért a szemeknek keményebben kell dolgoznia, az agynak pedig emiatt több impulzust kell küldenie a szembe. Ha túl sokáig kell ezt fenntartani, az Avatar esetében például 2 óra 40 percen át, létrejöhet a tengeribetegség.” Az agyat az is összezavarja, hogy ellentmondásos információkat kap a szemből, a végtagokban található nyomásreceptorokból és a belső fülben található egyensúlyozó szervből. A szemünk azt mondja, hogy éppen repülünk, miközben egyensúlyozó szervünk azt az információt küldi, hogy egy helyben ülünk. A hamis mozgásérzet az érzékenyekben hányingert és fejfájást okozhat.

Az elvakult mozirajongók megpróbálkozhatnak hányingercsillapítókkal vagy felfoghatják az egészet jelnek, hogy szemvizsgálatra van szükségük. Egyelőre csak a moziban élvezhetjük a 3D-t, de hamarosan megengedhetjük magunknak azt a luxust is, hogy a saját nappalinkban forduljon fel a gyomrunk.