A Coloradói Egyetem kutatói - több millió évvel ezelőtt élt őseink fogazatát vizsgálva - arra jutottak, hogy a dél-afrikai szavannák barlangrendszere környezetében élő törzsek férfitagjai nem hagyták el otthonukat, míg a nők gyakran költöztek el. A Nature című folyóiratban megjelent cikk új lendületet adhat a nemhez kapcsolódó viselkedési formák kutatásának.

Jeffrey Laitman, a New York-i Mount Sinai Orvosi Egyetem anatómiaprofesszora szerint ennek segítségével bepillantást nyerhetünk néhány ősi időkbe visszanyúló viselkedési minta kialakulási folyamatába. A kutatócsoport Sandi Copeland vezetésével két már kihalt törzs, az Australopithecus africanus és a Paranthropus robustus tagjainak fogazatát vizsgálta - ezek a csoportok egy-egy barlangrendszer környezetében éltek. A tudósok a fogzománcon található stoncium izotóp-arányát vizsgálva próbálták megfejteni, hogy a területnek mely részét használták őseink. (A stoncium a sziklák és a talaj természetes összetevője, a növények és az állatok azonban felszívják.) A kutatók meglepőnek találták, hogy míg a két faj között nem találtak eltérést a terület használati módjában, addig a férfiak és a nők között jelentős különbség mutatkozott. A nők fogainak majdnem felét a központi területen kívül fedezték fel, a férfiak fogainak azonban csupán 10 százaléka került elő a lakóhelyükön túlról, amiből arra következtettek a szakemberek, hogy legnagyobb részük ugyanott halt meg, ahol felnőtt.

„Ez a kutatás az első, amely az ősemberek szétszóródásának módját vizsgálta” – mondta Copeland, majd hozzátette, hogy a stoncium arányának alapján meg lehet állapítani, mivel táplálkoztak ezek a törzsek. A férfiak fogai nagyobbak voltak, mint a nőké.

A nagy kérdés, amire még nincs válasz: mi az oka annak, hogy a férfiak inkább otthon maradtak, míg a nők hajlamosak voltak az elvándorlásra? Hiszen a főemlősök – például a gorillák – esetében éppen ellenkező a helyzet. Copeland szerint a felfedezés új utakat mutathat őseink viselkedésének kutatásában.