A pletyka jótékony hatásai

A pletyka igen rossz hírnévnek örvendett évszázadokon keresztül: rosszindulatú beszédnek tartották, amely aláássa mások jó hírnevét s az igazságot is elfedi. A Kaliforniai Egyetem kutatói szerint azonban el?nyei is vannak.

„A pletyka valójában fontos szerepet játszik a társadalom rendjének fenntartásában” – vélekedett Robb Willer társadalompszichológus, aki társszerz?ként jegyzi a Journal of Personality and Social Psychology cím? lapban megjelent tanulmányt. Tapasztalatai szerint ráadásul terápiás hatása is van a pletykálkodásnak, a rossz hírek hallatán ugyanis felgyorsul a szívverésünk, ez azonban enyhül, ha a hallottakat megoszthatjuk valakivel. Az információ átadásával pedig akár azt is megel?zhetjük, hogy valakit kihasználjon egy kétes jellem? személy. „Nem kell b?ntudatot éreznünk, hiszen ezzel akár meg is óvhatunk másokat valamilyen kellemetlenségt?l” – mondta a kutatás vezet?je, Matthew Feinberg. A vizsgálat els?sorban a társadalmi szempontból fontos pletykát vette alapul, nem a sztárok életér?l szóló bulvárhíreket.

A els? kísérlet során 51 önkéntesnek mutatták be két személy játékát. Néhány forduló után az egyik játékos csalni kezdett, és nem fizette ki társának a szabály szerint neki járó összeget. A tett láttán a résztvev?k szívverése felgyorsult, és a legtöbben figyelmeztették a másik játékost, hogy mi megy a háttérben. Ez lelassította a szívverésüket és jobban érezték magukat t?le.

A második kísérletben 111 személy vett részt, akik együttm?ködési készségét el?ször egy kérd?ív segítségével mérték fel, majd ?ket is hasonló helyzetbe hozták, mint az els? forduló résztvev?it. Itt úgy tapasztalták, hogy minél kooperatívabb volt valaki, annál nagyobb valószín?séggel figyelmezette a többi játékost a csalásra. A harmadik forduló során annyit módosítottak, hogy az ebben résztvev?knek a saját nyereményükr?l is le kellett mondaniuk, ha figyelmeztetést küldtek a csalásról. A többség így is hajlandó volt az áldozathozatalra.

„Az emberek még úgy is hajlandóak voltak megosztani a rossz hírt, hogy ennek semmi kihatása nem volt a csalóra” – számolt be tapasztalatairól Feinberg.

A negyedik fordulóban szintén egy pénznyer? játékot játszottak a résztvev?k. Egy részüknek azt mondták, a csalókat figyeli a rendszer, és jelzi az eseteket a többi játékosnak. Ezzel a tudattal sokkal óvatosabban és nagylelk?bben játszottak az alanyok, mint egyébként. Összességben tehát elmondható, hogy a negatív jelenségek továbbításának egyéni és társadalmi haszna is van.