Hogy lehet ez? Minden attól függ, hogyan módosítja az úgynevezett epigenomot a környezete. Egészen pontosan attól, hogyan befolyásolja a genom egyes részeit a metiláció, vagyis a szénhidrogénmolekulák kötődése, ami szó szerint megváltoztatja a genom hangját, elhallgattatva bizonyos géneket, és „felhangosítva” másokat – állítják a sydney-i Garvan Orvostudományi Kutatóintézet és a Queensland Orvostudományi Kutatóintézet munkatársai, akik nyolcéves, összesen 128 egypetéjű és 128 kétpetéjű ikerpár részvételével készült kutatásukat a PLoS One online kiadásában ismertették. Dr. Marcel Coolen és Susan Clark professzor az egyik géncsoport metilációjára koncentrált, melynek tagjai a növekedést szabályozzák a korai fejlődés alatt. E gének metilációs profilját tekintve még az egypetéjű ikrekben is eltéréseket mutattak ki. Valószínűleg ezek a változások magyarázzák az egypetéjű ikerpárok közötti eltéréseket. Susan Clark elmondta, hogy kutatásuk során azt próbálták kideríteni, milyen szerepet játszik a genetika saját énünk meghatározásában a környezeti hatásokkal szemben. Az eredmények azt mutatják, hogy a metiláció változásai a környezeti hatások és a genetika kölcsönös hatását tükrözik. Kiderült, hogy a metilációs minták kizárólag örökletesek, ezért az egypetéjű ikrek metilációs mintái így is nagyon hasonlítanak. Ez pedig arra utal, hogy a DNS szekvencia szabályozza a metilációs mintát - amikor azonban ez a minta megváltozik, potenciális változásokat válthat ki a fenotípusban, vagyis abban, hogy kik vagyunk.