Ha valaki úgy olvassa a regényeket, hogy belehelyezkedik a szereplő helyzetébe, nagyobb valószínűséggel képes az empátiára is.

„Én magam is könyvmoly vagyok, és már egy ideje azon tűnődtem, hogyan befolyásolhatják a könyvek és a filmek az életünket. Abból az alapötletemből indultam ki, hogy az olvasásnak köszönhetően jobban megértünk más embereket” – magyarázta Matthijs Bal, az amszterdami Vrije Universiteit egyetem kutatója. A PLoS ONE internetes kiadásában ismertetett kutatás során az első kísérletben 36 egyetemi hallgatót kértek fel arra, hogy olvassanak el meghatározott szépirodalmi és ismeretközlő irodalmi alkotásokat. A második kísérletben 50 önkéntes Jose Saramago Vakság című regényét olvasta el, 47 pedig a görög felkelésekről olvasott cikkeket. A művek elolvasása után Bal megmérte, mennyire vonta be a történet érzelmileg az olvasót, mennyire érzett együtt a szereplőkkel, és olvasás közben mennyire távolodott el a valóságtól. Ezenkívül azt is mérte, milyen fokú empátiával viseltetnek mások iránt az olvasás előtt, közvetlenül utána, illetve egy héttel az olvasás után. Az eredmények azt mutatták, hogy azok, akik jobban belefeledkeztek a szépirodalmi alkotásokba, nagyobb empátiás készséget mutattak, mint azok, akiket nem vont ennyire magába a szépirodalmi vagy ismeretközlő olvasmány.

Bár úgy tűnhet, hogy a valós életről szóló írások empátiát keltenek, Bal szerint nem ez a helyzet. A kutató azt feltételezi, hogy az igaz történetek bűntudatot ébresztenek az emberekben, és úgy érzik, kötelességük lenne segíteni. Az igaz történetekkel kapcsolatos empátiahiány tehát valójában megvédi az embereket attól, hogy igazán átérezzék tehetetlenségüket.