„Cukisági agresszió”

Mindannyian éreztük már, hogy egy aranyos kiskutya vagy csecsem? láttán legszívesebben felkiáltanánk: „Mindjárt megzabállak!”  Vagy nem bírtuk ki, hogy belecsípjünk egy-egy tündéri ismer?s kisgyerek arcocskájába… A Yale Egyetemen folytatott kutatások szerint ezek a furcsa és látszólag agresszív reakciók teljesen normálisnak tekinthet?k.

Érdekes módon a legtöbben nemcsak verbálisan, de tettekkel is kiélik látszólag agresszív megnyilvánulásaikat: az amerikai Személyiség- és Szociálpszichológiai Társaság éves gy?lésén ismertetett kutatásból kiderült, hogy az aranyos képeket ábrázoló diákat megtekint? önkéntesek jóval több buborékot pukkasztottak ki a kezükben lév? buborékfóliáról, mint azok, akik vicces vagy semleges képeket nézegettek.

 „Az ilyen képek nagyon er?s pozitív affektust generálnak, amit?l az ember úgy érzi, teljesen elveszti az önuralmát. Ezek olyan er?s ingerek, amiket már nem tudunk megfelel?en kezelni, s?t, néha már nem is bírunk elviselni” – magyarázta a kutatás vezet?je, Rebecca Dyer. Ez a fajta 'cukisági agresszió' rendkívül meglep? jelenség, mivel a legtöbben azt gondolnánk, az aranyos dolgokra az emberek gyengéden és védelmez? szándékkal reagálnak. „Persze nem arról van szó, hogy az emberek tényleg azt szeretnék, ha az aranyos kiscicáknak bántódásuk esne. Társadalmunk szerencsére nincs tele agresszív szociopatákkal, nem kell emiatt aggódni" – fogalmazott Dyer.
A jelenség ennek ellenére, legalábbis e kísérlet szerint valóban létezik: a kutatók el?ször 109 online önkéntest kértek fel, hogy számítógépükön nézzenek meg egy diasort, amelyen aranyos, vicces, illetve semleges állatok képeit láthatták. A résztvev?knek osztályozniuk kellett a képeket aranyosság és humor szempontjából, valamint aszerint, mennyire érezték, hogy nem tudnak uralkodni magukon a képek láttán. Az eredmények alapján teljesen egyértelm? volt, hogy minél aranyosabb egy kép, annál kevésbé tudnak uralkodni magukon a résztvev?k és annál gyakrabban ragadtatják magukat agresszív – verbális – megnyilvánulásokra. Az aranyos állatok sokkal gyakrabban vezettek ilyen reakciókhoz, mint a vicces állatok. Legkevésbé a se nem vicces, se nem aranyos állatok képei váltottak ki széls?séges érzelmi megnyilvánulásokat.

A második kísérletben 90 férfi és n? vett részt, akiknek laboratóriumi körülmények között kellett aranyos, vicces és semleges állatok képeib?l álló diasorokat nézniük. (El?zetesen azt mondták a résztvev?knek, hogy memóriájukat és motoros aktivitásukat vizsgálják majd a kísérlet során.) A résztvev?k mindannyian kaptak egy-egy buborékfóliát, amelyr?l annyi buborékot pukkasztottak ki, amennyit csak akartak. A kutatók arra voltak kíváncsiak, mennyiben váltanak ki a különböz? állatok képei tettleges agressziót. Az eredmények szerint az aranyos állatok képeit tartalmazó diasort megtekint?k átlagosan 120 buborékot pukkasztottak ki, míg a vicces állatok képeit néz?k csak 80-at, a semlegesen ábrázolt állatok diáit nézeget?k pedig kicsit több mint 100-at.

Dyer és kollegái egyel?re nem tudják biztosan, mi okozza ezeket a – relatíve ártalmatlan – agresszív megnyilvánulásokat. Lehetséges, hogy a jelenség hátterében az a frusztráció áll, hogy az emberek nem tudják az aranyos állatokat kedvük szerint megszeretgetni, ez a frusztráció pedig agresszióhoz vezet. „De az is lehet, hogy az egésznek semmi köze ahhoz, mennyire aranyos vagy nem aranyos egy állat. Az intenzív pozitív behatások id?nként negatívnak t?nhetnek, és túlzottan eluralkodhatnak az emberen. Elképzelhet?, hogy egyszer?en csak így éljük meg az er?teljes élményeket, és ez a reakció segít feldolgozni a külvilágból érkez? pozitív ingereket” – vélekedett a kutatás vezet?je.