A romantikus vígjátékok a kutatók szerint általánosságban nem vezetnek oda, hogy a fiatal felnőttekben megtekintésük következtében irreális elvárások alakulnának ki a párkapcsolatokról. A Communication Monographs internetes számában ismertetett kutatás során 335 – tizennyolc és huszonhat év közötti – főiskolást vizsgáltak, és azt találták, hogy a romantikus filmek nézése általában nem áll szoros összefüggésben az olyan romantikus ideálokkal, mint a „szerelem első látásra” vagy „a lelki társ megtalálása”.

„Az eredmények ellentmondanak annak az elterjedt elképzelésnek, hogy a romantikus vígjátékok nézése az irreális elvárások jelentős forrása a fiatalok körében” – számolt be a kaliforniai Chapman Egyetem kutatásának vezetője, Veronica Hefner. A kutatók ugyanakkor azt is kimutatták, hogy azok a fiatal felnőttek, akik saját bevallásuk szerint azért néztek romantikus vígjátékokat, hogy tanuljanak a párkapcsolatokról, valamivel nagyobb valószínűséggel hittek a romantikus ideálokban, különösen a partner eszményítésében. Más szóval abban hisznek, hogy a partnernek tökéletesnek kell lennie, és teljes mértékben megértő, elfogadó és szeretetteljes lesz a kapcsolatban. „Úgy tűnik, nem az számít, mit nézünk, hanem az, miért nézzük” – összegezte az eredményeket Hefner.