A kísérleti alanyok egy részének virtuális környezetben biztosították a Superman-féle repülés képességét, míg a többiek helikopteren ülhettek utasként. Ezután egy feladatot kellett megoldaniuk: egy cukorbeteg gyermek megtalálását vagy valaki útbaigazítását a városban.

„Azok, akik Supermanként röpködtek a virtuális valóságban, sokkal segítőkészebb magatartást tanúsítottak utána a való életben, mint a helikopteren utazók” – állapították meg a kutatók. A különbség mindkét feladat elvégzésénél mérhető volt. Robin Rosenberg és kollégái feltételezik, hogy a virtuális valóságban birtokolt szuperképesség következményeként az emberek hajlamosak „szuperhősként gondolkodni”, így fokozott segítőkészséget tanúsítani a valóságban. Ezenkívül fölmerült az is, hogy a számítógépen repülni képes egyének aktívabbnak érezték magukat, mint a helikopteren ücsörgők, ezért választották az aktív cselekvés formáját a feladat megoldásakor is.