A résztvevők lábát barátjuk vagy párjuk csiklandozta, és közben a kutatók funkcionális MR-vizsgálattal mérték agyi aktivitásukat, majd arra kérték az alanyokat, hogy az fMR készülékben nevessenek önként (nem viccre reagálva) is. Mint kiderült, a csiklandós és az önkéntes nevetés egyaránt az operculum rolandi nevű agyi területet aktiválta, amely a primer szenzoros és motoros kéregben helyezkedik el, és az arc mozgásában vesz részt. Ezenkívül mindkét nevetési fajta összefüggött azoknak az agyi területeknek a működésével, amelyek a vokális érzelmi reakciókban, például a sírásban is részt vesznek.

A Greifswald, a Fribourg és a Bázeli Egyetemek kutatói azonban azt is kimutatták, hogy csak a csiklandós nevetés aktiválta a hipotalamuszt, azt az agyi területet, amely számos egyéb funkció mellett a zsigeri reakciókért is felel. A csiklandós nevetés olyan agyterületeket is aktivált, amelyek a fájdalom előrevetítéséért felelősek – ez megmagyarázza, miért reagálnak védekezően csiklandozáskor az emberek. A csiklandós nevetés a jelek szerint ugyanazokat az agyi hálózatokat aktiválja, mint a humoros nevetés, de a humoros nevetés a magasabb rendű funkciókért felelős egyik agyterületet és a nucleus accumbenst (előagyi szürkeállomány-magot) is aktiválja, amely a kutatások szerint az agy „boldogságközpontjának” része, ám a csiklandós nevetés ezeket a területeket nem érinti.