A felmérés során a betegek megadták magasságukat és súlyukat, emellett arról is be kellett számolniuk, hogy az őket kezelő orvos normál súlyú, túlsúlyos vagy elhízott. Az eredményekről a Preventive Medicine című lapban számoltak be.

A vizsgálatban részt vevő betegeknek, akiknek nagyjából a fele 40 és 64 év közötti volt, egy tízes skálán kellett értékelniük, milyen mértékben bíznak meg kezelőorvosukban illetve a tőle kapott étkezési tanácsokban, valamint arról is be kellett számolniuk, mennyire érzik azt, hogy orvosuk elítéli őket a súlyfeleslegük miatt. Az eredmények azt mutatták, hogy az orvosba vetett bizalom mértéke független volt az orvosok testsúlyától, ám amikor az étkezési tanácsokra került a sor, már jelentősebb különbségek mutatkoztak.

Azok közül, akik normál testsúlyú orvoshoz jártak, 77 százalék bízott meg feltétlenül az ott kapott étkezési tanácsokban, míg a túlsúlyos orvoshoz járó páciensek 87 százaléka. A kövér orvosok betegeinél ez az arány 82 százalék volt. Ugyanakkor az is kiderült, hogy a kövér orvosok betegei kétszer nagyobb valószínűséggel érezték magukat elítélve túlsúlyuk miatt, mint a normál vagy csak enyhén túlsúlyos orvosok betegei, előbbieknek 32, utóbbiaknak pedig csupán 14, illetve 17 százaléka számolt be ilyen tapasztalatról. Utóbbi jelenség hátterében Bleich feltételezése szerint az állhat, hogy a kövér orvosok maguk is gyakran azt érzik, hogy elítélik őket, és ebből kifolyólag ők is jobban elítélik a túlsúlyos betegeket, a bizalom kapcsán pedig valószínűleg arról van szó, hogy az elhízott betegek a túlsúlyos orvosokról azt feltételezik, hogy mivel hozzájuk hasonló cipőben járnak, alkalmasabbak arra, hogy megfelelő étkezési tanácsokkal lássák el őket.