A Leeds Egyetem szakemberei elsőként próbáltak utánajárni, milyen motivációk állnak az egyre szaporodó plasztikai turizmus hátterében. A két éven át tartó kutatás során mélyinterjúk, videofelvételek, fényképes naplók és kérdőívek segítségével több mint száz Angliából, Ausztráliából és Kínából érkező páciens, valamint hasonló mennyiségű, a plasztikai sebészet terén tevékenykedő szakember véleményét gyűjtötték össze.

Noha a plasztikai műtétek során szerzett rossz tapasztalatok szinte kivétel nélkül mindig címlapra kerülnek, a kutatók azt tapasztalták, hogy az alanyok 98 százaléka szükség esetén újra elvégeztetné magán ugyanazt a műtétet, ugyanabban az országban, ahol korábban, és a legtöbben kifejezetten elégedettek voltak az őket kezelő orvosokkal, akikről a sztereotípiákkal ellentétben egyáltalán nem azt a látszatot keltették, hogy pénzéhes milliomosok lennének, akik mások hibáiból nyerészkednek. Amint arról a kutatást vezető Ruth Holliday professzor beszámolt, a megkérdezett páciensek átlagos emberek voltak, szerény jövedelemmel, akik azért mentek külföldre, mert saját országukban nem tudták megfizetni a műtéteket. A plasztikai műtétek hátterében csak elenyésző számban állt a külső öncélú „felturbózása”, jellemzőbbek voltak a kisebb korrekciós beavatkozások, például orr- vagy fülműtétek, illetve a szülés utáni has- és mellplasztikák, valamint a ráncfelvarrás. A helyszín kiválasztásánál a többség az alapján döntött, hogy hol kapja meg a legjobb minőségű kezelést, és bár néhányan beszámoltak arról, hogy ha már eljutottak az adott országba, akkor már körül is néztek ott, a legtöbben inkább hazautaztak, amint lehetett. Arra a kérdésre, hogy mi alapján választottak plasztikai sebészt, a leggyakrabban azt a választ adták, hogy más páciensek interneten közzétett beszámolói befolyásolták őket, kevésbé bíztak meg a különféle, plasztikai turizmussal foglalkozó ügynökök ajánlataiban.