Egy egészségügyi szakértő azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy bár a testmagasság „hasznos barométerként” szolgálhat, nagyon fontos, hogy az általános egészségi állapot javítására összpontosítsunk.

Az Oxford Economic Papers hasábjain közzétett tanulmányhoz katonai iratokból és modern populációs felmérésekből gyűjtötték össze az adatokat az 1870-es évektől 1980-ig. A szakértők csak a férfiak testmagasságát vizsgálták, mert a nők testmagasságával kapcsolatban túl kevés történeti adat áll rendelkezésre. Általában a géneket tartják a testmagasság fő meghatározóinak, pedig annak ellenére, hogy az egyes emberek közötti magasságkülönbségekért valóban a gének felelősek, a mostani kutatásból kiderült trendet nem magyarázzák. A kutatást vezető Tim Hatton, az Essexi Egyetem professzora szerint erre a trendre nincs darwini magyarázat. „Azok az emberek, akik a 20. században életben maradtak, valószínűleg nem éltek volna túl a 19. században” – tette hozzá a kutató.

A növekedést jelentős mértékben befolyásolja az, hogy mi történik az első két életévben. Éppen ezért a légzőszervi megbetegedések, a hasmenéses megbetegedések és más betegségek magas aránya, amelyek számos csecsemőhalált okoztak, nyilvánvalóan befolyásolták a túlélők fejlődését, és ezáltal későbbi testmagasságukat is. A vizsgált időszakban a csecsemők halálozási aránya jelentősen csökkent. A másik tényező, amit a kutatók számításba vettek, az a gyorsan terjedő jelenség volt, hogy a családok mérete csökkent, ami azt jelentette, hogy egyre kevesebb embert kellett táplálni. A magasabb jövedelem, a fejlettebb orvosi ellátás és higiénia, valamint az emberek bővülő ismeretei az egészségügyi és táplálkozási kérdéseket illetően mind-mind hozzájárult a jelenség kialakulásához.