A Sussex Egyetem pszichológusa, dr. Sophie Forster vezetésével zajlott kísérlet során az alanyoknak a képernyőn felvillanó betűkről kellett megállapítaniuk, hogy X vagy N betűt látnak, miközben időnként teljesen oda nem illő képeket is felvillantottak. Az eredmények azt mutatták, hogy zavaró körülmények között a legtöbben lassabban tudták megoldani a feladatokat, ám közülük is azoknak jelentett mindez igazán nagy kihívást, akik előzőleg magukat szétszórt figyelműként jellemezték.

Amint azt dr. Forster a Journal of Experimental Psychology: Learning, Memory, and Cognition című lapban kifejtette: akik nehezen szűrik ki környezetükből a zavaró dolgokat, a saját irreleváns gondolataikat is nehezebben űzik ki a fejükből. Mindez azért lepte meg a szakembereket, mert korábbi kutatások azt mutatták ki, hogy azok, akik több időt töltenek a saját gondolataikra fókuszálva, kevésbé téríthetőek el külső zavaró körülmények által. Úgy tűnik azonban, hogy mégsem ez a helyzet. A szakember hozzátette, hogy az elkalandozó gondolatok nagyon zavaróan hathatnak egy-egy elvégzendő feladat közben, és sajnos ezektől nem lehet olyan könnyen megszabadulni, mint például a külső zavaró körülményektől. A tanulmányban egy olyan módszerről is beszámol, melynek segítségével kimutatható, ha valaki hajlamos arra, hogy akár belső, akár külső zavaró tényezők eltérítsék gondolatati az adott feladattól, ami akár a figyelemzavaros-hiperaktív páciensek diagnosztizálásánál is nagy segítséget nyújthat. Ugyanakkor azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy bármily zavaró is lehet ez a fajta hajlam, bizonyos kreatív munkakörben kifejezetten hasznos is lehet.