A fizikai kontaktus alapvető fontosságú a gyerekek testi és pszichológiai fejlődésében. Erre azonban csak viszonylag későn – és áldozatok árán – sikerült rájönniük az orvosoknak, mivel a kórházakban és árvaházakban magukra hagyott gyerekeknél gyakran alakultak ki depressziós tünetek és más fizikai és pszichológiai problémák. De mégis milyen testi kontaktusra van szükségük a gyerekeknek és milyen előnyei vannak a fizikai közelségnek?

Dr. Ruth Feldman, a Bar-Ilan Egyetem kutatója és kollégái a különböző fizikai érintkezési formák hatásait tanulmányozták koraszülött csecsemőkön. „A tíz éven át tartó kutatási szakasz végén kijelenthetjük, hogy az édesanya közelsége a koraszülött csecsemők esetében javítja a gyerekek fizikai és mentális állapotát, és ez a hatás még tízéves korban is érezteti a hatását” – nyilatkozta dr. Feldman.

A tudósok a hagyományos inkubátoros ellátást hasonlították össze a kenguru-módszerrel, amit eredetileg Kolumbiában fejlesztettek ki a koraszülöttek kihűlése ellen – lényege, hogy az édesanya saját testével tartja melegen az újszülöttet. A kutatók 73 édesanyát kértek fel, hogy a kenguru-módszerrel melengessék koraszülött gyermeküket két héten keresztül – mindeközben 73 inkubátorban fekvő csecsemőt is megfigyeltek. A gyerekek állapotát ezek után a következő tíz évben összesen hétszer ellenőrizték.

Az eredmények szerint az első fél év során a kenguru-módszert alkalmazó édesanyák sokkal érzékenyebbek voltak, és sokkal több anyai szeretetettel viseltettek gyermekük iránt, mint az inkubátorban fekvő csecsemők anyukái. A kenguru-módszerrel kezelt gyerekek az első tíz évben lényegesen jobb kognitív képességekről tettek tanúbizonyságot a vizsgálatok során, mint az inkubátorban lévők. „Ezek a gyerekek nyugodtabban aludtak, idegi-endokrin szempontból jobban reagáltak a stresszre, autonóm idegrendszerük fejlettebben működött, és kognitív képességeik is jobbak voltak, mint az inkubátorban kezelteké” – írják a tudósok.

„A kutatási eredmények egyértelműen bizonyítják, milyen fontos az édesanya közelsége a gyerekek számára – nyilatkozta dr. John Krístal, a Biological Psychiatry szerkesztője. – Úgy tűnik, a fokozott stimuláció pozitív hatással van a gyerekek agyára, és segít elmélyíteni az anya-gyermek kapcsolatot.”

A koraszülés világszerte hatalmas problémát jelent: a fejlett országokban a gyerekek nagyjából 12 százaléka születik idő előtt. Bár az újabb gyógyszerek jelentősen növelték a koraszülöttek túlélési esélyeit, sokan közülük hosszú távú kognitív problémákkal küzdenek, és stressztűrő képességük is rosszabb a neurobiológiai rendszerükben beállt változások következtében. „A kenguru-módszer egyszerű, olcsó, és rendkívül könnyen alkalmazható szélesebb körben is. Az pedig mostanra bebizonyosodott, hogy hatalmas segítséget jelenthet a koraszülöttek későbbi problémáinak megelőzésében” – fogalmazott a kutatás vezetője.