Egyes pszichológusok azonban már receptre írnak fel oxitocint azoknak a betegeiknek, akiknél ugyan nem diagnosztizáltak semmilyen komoly rendellenességet, ám társaságban mégis szoronganak és kényelmetlenül érzik magukat. A Concordia Emberi Fejlődést Kutató Központjának szakemberei szerint azonban ez nem feltétlenül jó ötlet – ha ugyanis valakinek túl sok oxitocin kerül a szervezetébe, annak könnyen az lehet az eredménye, hogy az illető túlzottan érzékennyé válik mások érzelmeire és érzéseire.

Az American Psychological Association című lapban ismertetett kutatás során 82 egészséges felnőttet kísértek figyelemmel, akik sem a skizofrénia, sem az autizmus, sem egyéb rendellenesség jeleit nem mutatták. Az alanyok felének bizonyos mennyiségű oxitocint adtak, a többieknek pedig placebót, majd mindannyiukkal kitöltettek egy tesztet, melyben az volt a feladatuk, hogy különböző érzelmeket kifejező arcokról próbálják beazonosítani, melyik személy hogyan érezheti magát. Amint az várható volt, azok, akik korábban oxitocint kaptak, sokkal intenzívebben élték át az arcokon látható érzelmeket, ami nem biztos, hogy minden esetben hasznos. „Ha például a potenciális főnököd grimaszt vág a beszélgetés közben, mert kényelmetlen a széke, egy érzelmileg túlfűtött személy egyből arra gondolhat, hogy valami rosszat mondott, azért vág ilyen arcot a másik, vagy ha egy hasonló személyiségre rámosolyog egy ellenkező nemű személy egy buliban pusztán kedvességből, könnyen félremagyarázhatja és azt hiheti, hogy udvarolni próbál neki az illető” – hívják fel a figyelmet a kutatók. Mindezek függvényében a szakemberek úgy vélik, az autisták vagy az egyéb kapcsolatteremtési problémákkal küzdők számára hasznos lehet az oxitocinpótlás, de egyéb esetekben vigyázni kell, mert a lehetséges előnyökhöz képest túl sok negatív következménye lehet annak, ha valaki érzelmileg túlzottan érzékennyé válik.