A matematika szépsége

A szépségnek sokféle forrása lehet: egy arc, egy tájkép, egy szimfónia... S ezek mind érzékszervek útján közvetített tapasztalatokból táplálkoznak. A legfrissebb tudományos eredmények szerint azonban a szépségnek másfajta, intellektuális forrása is van. A matematikusok gyakran beszélnek érzelmi töltettel a képletekr?l, mintha azok éppolyan örömet okoznának, mint a legfantasztikusabb m?alkotások.

A vizsgálat során 15 matematikus agyának fMRI-képét vették szemügyre, miközben általuk korábban szépnek, semlegesnek vagy csúnyának bélyegzett képleteket mutattak nekik. Az eredmények szerint a matematikai szépség érzékelése összefügg egy érzelmekért felel?s agyi régió, a középs? orbitofrontális kéreg aktivitásával, amelyet a m?vészetekb?l eredeztethet? esztétikum is izgalomba hoz. „Sokunknak száraznak és elérhetetlennek t?nnek a matematikai képletek, ám egy szakember számára az egyenletek a szépség kvintesszenciáját jelenthetik. Az effajta szépség alapja lehet az egyszer?ség, a szimmetria és a cáfolhatatlan igazság kifejezésének eleganciája. Platónnak például a matematika absztrakt világa volt az esztétikum fellegvára” – fogalmazott a munkálatokat vezet? Semir Zeki, a University College London professzora.  A kísérlet során minden résztvev?nek 60 matematikai képletet adtak, hogy -5-t?l +5-ig terjed? skálán osztályozzák azok szépségét. Két héttel kés?bb meg kellett ismételniük a feladatot, ám fMRI vizsgálat közben. Mind közül az Euler-képlet, a Pitagorasz-tétel és a Cauchy-Riemann egyenletek örvendtek a legnagyobb népszer?ségnek, amelyek közül az els?t a hamleti monológ szépségéhez hasonlították…