A szépségnek sokféle forrása lehet: egy arc, egy tájkép, egy szimfónia... S ezek mind érzékszervek útján közvetített tapasztalatokból táplálkoznak. A legfrissebb tudományos eredmények szerint azonban a szépségnek másfajta, intellektuális forrása is van. A matematikusok gyakran beszélnek érzelmi töltettel a képletekről, mintha azok éppolyan örömet okoznának, mint a legfantasztikusabb műalkotások.

A vizsgálat során 15 matematikus agyának fMRI-képét vették szemügyre, miközben általuk korábban szépnek, semlegesnek vagy csúnyának bélyegzett képleteket mutattak nekik. Az eredmények szerint a matematikai szépség érzékelése összefügg egy érzelmekért felelős agyi régió, a középső orbitofrontális kéreg aktivitásával, amelyet a művészetekből eredeztethető esztétikum is izgalomba hoz. „Sokunknak száraznak és elérhetetlennek tűnnek a matematikai képletek, ám egy szakember számára az egyenletek a szépség kvintesszenciáját jelenthetik. Az effajta szépség alapja lehet az egyszerűség, a szimmetria és a cáfolhatatlan igazság kifejezésének eleganciája. Platónnak például a matematika absztrakt világa volt az esztétikum fellegvára” – fogalmazott a munkálatokat vezető Semir Zeki, a University College London professzora.  A kísérlet során minden résztvevőnek 60 matematikai képletet adtak, hogy -5-től +5-ig terjedő skálán osztályozzák azok szépségét. Két héttel később meg kellett ismételniük a feladatot, ám fMRI vizsgálat közben. Mind közül az Euler-képlet, a Pitagorasz-tétel és a Cauchy-Riemann egyenletek örvendtek a legnagyobb népszerűségnek, amelyek közül az elsőt a hamleti monológ szépségéhez hasonlították…