Az iskolában a gyerekeket gyorsan megtanítják arra, hogy ne az ujjaikon számoljanak, hanem fejben gondolkozzanak, esetleg papírra írják fel számításaikat. Az egyetemen a diákok nem használhatnak segédeszközt, csak a memóriájukra támaszkodhatnak. E mögött az az elképzelés áll, hogy az intelligens ember csak saját agyának erejére támaszkodik, és semmilyen külső segítséget nem vesz igénybe. A tanárok persze tudják, hogy a gyerekek kognitív képességei gyorsan fejlődnek, ha különféle segédeszközök támogatják őket a tanulásban, és az is köztudott, hogy az idősek memóriazavarai is könnyebben leküzdhetők külső eszközök segítségével. Mindenki mástól azonban elvárjuk, hogy csak a saját elméjére támaszkodjon.

Egyes vélemények szerint amikor különféle eszközöket használunk – akár az ujjainkat vesszük igénybe számoláskor – valójában az agyunkat stimuláljuk. Méghozzá olyan mértékben, hogy az is elképzelhető, ez a gyakorlat még kreatívabbá tesz minket. A szakemberek egy része úgy véli, hogy minden ember hatékonyabban dolgozik, ha a problémamegoldás során a kezeit is használhatja: a gondolkozás ugyanis a fizikai aktivitás keretében élénkebb, gyorsabb, kreatívabb.