Nem teszünk jót a gyerekkel, ha nyerni hagyjuk

Az Amherst College pszichológiaprofesszora, Carrie Palmquist és munkatársai egy kísérletsorozat során 4-5 éves gyerekeket kértek meg arra, hogy vegyenek részt egy olyan játékban, melynek során egy elrejtett tárgyat kell megkeresni. Két beavatott feln?tt felajánlotta, hogy segít nekik a keresésben – egyikük valós segítséget adott, másikuk azonban pontatlan információkkal látta el ?ket. A szakemberek ezután úgy manipulálták a játékot, hogy a gyerekek egyik fele akármerre nézett, mindenképpen megtalálta az elrejtett tárgyakat, míg a többiek esélye a véletlenen múlt, vagyis közülük azok, akiket a valóban segít? feln?ttek támogattak, könnyebben megtalálták a tárgyat, mint azok, akiket a félrevezet? feln?ttek „segítettek”.

A játék után a kutatók megkérdezték a gyerekekt?l, hogy a két feln?tt közül a következ? játékban kit választanának maguk mellé segít?ül, és a válaszokból kiderült, hogy a manipulált játékban részt vev?knek igazából mindegy volt, s?t mint kiderült, ?k nem is érzékeltek különbséget a két feln?tt között, míg a másik csapat tagjai egyértelm?en a valóban segítséget nyújtó feln?ttre szavaztak. Amint azt Palmquist kifejtette, mindez arra utal, hogy azok a gyerekek, akik nagyon sikeresek voltak a játék során, figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy valójában ki volt a segítségükre és ki nem, amib?l az következik, hogy a való életben sem fognak azzal tör?dni, hogy honnan jön számukra a hasznos információ. Vagyis, ha a szül? mindig nyerni hagyja a gyermekét, az a gyermek kés?bb nem fog odafigyelni olyan jelent?s dolgokra, amik a világban való eligazodásban segíthetnének neki, mivel azt tanulják meg, hogy a siker elérése szempontjából mindennek nincs jelent?sége.