„Amikor a környezeti tényezők azt sejtetik, hogy nehéz társra lelni, az ember hajlamosabb néhány nagy kockázatú, ám a „konyhára sokat hozó” opciót választani. Ez nemcsak a romantikus döntésekre igaz, hanem más területeken is így működünk. Ez épp az ellenkezője annak, amit gazdasági értelemben racionális döntéshozatali folyamatnak nevezünk. Az evolúció szemszögéből, ha két opció van, és az egyik az, hogy mindent meg kell tennünk, hogy társra találjunk, míg a másik az, hogy nem lelünk partnert, akkor a logikus az volna, hogy az első opción dolgozunk” – mondja Joshua Ackerman, a Michigani Egyetem munkatársa. Felmérések szerint ha az ember olyan helyzetbe kerül, amelynek kimenetele bizonytalan, általában több lehetőséget is választ, hogy ha az egyik befuccsol, a másik még mindig ott legyen. Romantikus kontextusban azonban nem feltétlenül ez a működőképes alternatíva. Ackerman szerint azért választunk magas kockázatú, de siker esetén bőséggel kecsegtető opciókat, hogy kitűnjünk a versenytársak közül: vagyis egy nehéz helyzetben minket válasszon a romantikus partner, vonzóbbá váljunk egy vagy több ember számára is.

A kísérlet résztvevőitől azt kérték, hogy nézzenek meg néhány fényképet, amelyen eltérő arányban szerepeltek férfiak és nők (a kutatók így próbálták modellezni a párválasztási lehetőséget). Ezt követően a résztvevők mintegy mellékesen választhattak egy olcsó, de kisebb nyereményt ígérő vagy egy drágább, de nagyobb díjjal is kecsegtető sorsjegy között. Azok, akik úgy érezték, hogy kedvezőtlen ivararány vagy egyéb tényezők miatt nehezebben találnak párt, a drágább lottószelvényt vették meg (a 10 dolláros, 10 ezer dolláros nyereményt ígérő szelvényt) míg a többiek az 1 dolláros opciót választották, ami 1000 dolláros nyereménnyel járt volna szerencsés esetben. Ez az összefüggés a férfiak és a nők körében egyaránt megjelent.