A Manchester Egyetem tudósai több mint 50 olyan felnőttel beszélgettek, akik hosszú távú mentális problémákkal küzdenek: a fő kérdés az volt, hogy milyen szerepet játszanak házi kedvenceik a társas életükben. A résztvevők hatvan százaléka állította, hogy kedvenceik központi szerepet töltenek be: fontosabbak, mint a család, a barátok és a különféle szabadidős tevékenységek. További 20 százalék arról számolt be, hogy számukra az állat a második helyen áll.

Sokan arról is beszéltek, hogy az állat állandó fizikai közelsége azonnali megnyugvást hoz, illetve a kellemetlen tünetekről – hanghallások, öngyilkos gondolatok – is segítenek elvonni a figyelmet. „Van, hogy az ember a legszívesebben elsüllyedne, aztán a macskák valahogy visszahúznak az apátiából” – fogalmazott az egyik páciens. Egy másik, pszichózissal küzdő beteg a hanghallások kapcsán azt mondta, hogy madárcsicsergésre gondol inkább helyettük. A BMC Psychiatry című szaklapban ismertetett kutatás rámutat: a házi kedvencek rendkívül fontos szerepet játszanak abban, hogy a mentális betegséggel küzdő páciens nem hagyja el teljesen magát, és nem süllyed teljes apátiába.