Bill Hodgetts és Dylan Scott hallásszakértők – mindketten kisgyermekes apukák – azt vizsgálták, milyen hangos valójában, ha az ember füle mellett kipukkan egy lufi. Külön megmérték, hogy milyen, ha egy tűvel pukkasztják ki, milyen hangos, ha addig fújják, míg szét nem reped, illetve milyen zajjal jár, ha kezükkel összenyomva durran szét. Vizsgálatukat az inspirálta, hogy megfigyeléseik szerint a születésnapi zsúrok kedvenc foglalatossága a lufipukkasztás.

A legerősebb zajjal a túlfújt, szétrepesztett lufi járt – 168 decibellel, ami 4 decibellel hangosabb, mint egy 12-es kaliberű sörétes puska. Itt megjegyzendő, hogy a Kanadai  Munkavédelmi Központ 140 decibelben határozta meg a maximális zajszintet, melyet legfeljebb javasolt elviselni. „Elképesztően hangos” – mondja Scott, – „és hihetetlen, mennyire nem is gondolunk rá, hogy ártalmas lehet.”

Halláskárosodás akkor jelentkezik, amikor a belső fül finom szőrsejtjei – melyek nem nőnek újra – a nagy hanghatás hatására lekopnak. Az élet során elszenvedett kumulatív halláskárosodás mechanizmusát a napfényen való égés káros egészségügyi hatásaival állítják párhuzamba: életünk során mindkét esetben összeadódnak a káros behatások. A kutatók eredményeik alapján hangsúlyozzák, hogy ugyanolyan természetesen kellene védenünk a gyermekek hallását, mint a bőrüket a napsugárzás ellen.