A hagyományos bölcselet azt sugallja, hogy a sport és a fizikai aktivitás kéz a kézben járnak a jó mentális egészséggel. A függőség és a sport kapcsolatát vizsgáló kutatás során azonban Laurie de Grace azt találta, hogy a kemény sport bizony kockázati tényezőt jelenthet a függőségek kialakulására. A sportkultúrának hovatovább részévé vált az alkoholfogyasztás és a szerhasználat. „Nem vagy benne a csapatban, ha nem vagy benne az ivásban” – állítják egyes sportolók internetes fórumokon. Habár a sport önmagában egészséges tevékenység, sajnos a kultúra, amely övezi, magában hordozza az addikció kialakulásának a kockázatát: a kupák megtöltése pezsgővel, az öltözőkben a meccsek utáni sörözések és a bajnokságokat kísérő kemény bulizások mind ebbe az irányba mutatnak.

A vizsgálatban a sport teljes spektruma képviselve volt: a hobbi-sportolóktól az élsportolókig: atléták, evezősök, táncosok, harcművészek, csapatjátékosok. Egy, a kutatásban részt vevő hokijátékos elmesélte, hogy az edzőjük több rekesz sörrel szállt fel a csapat buszára. Be akart illeszkedni a csapatba; az ő függőségét például ez indította el. A túlfűtött versenyszellem szintén hajlamosít a kialakulására. Ezek a sportolók a legjobbak akarnak lenni, mindenben. Nem csak a sportban, a drogfogyasztásban is a legjobbak akarnak lenni. Élsportolók esetén a sérülésekből fakadó hátrányok szintén hozzájárulhatnak a szerhasználathoz. Wendy Rodgers, a Faculty of Physical Education and Recreation professzora hangsúlyozta, hogy ha valaki 21 éves kora előtt nem indul el a függőséghez vezető úton, akkor jó eséllyel már nem is fog kialakulni nála. „Úgy tűnik, van az ember életében egy érzékeny időszak, mikor a magas elvárásokból és a teljesítménykényszerből fakadó nyomás egy egész életre szóló negatív következményeket eredményezhet.”