Ugyanez jellemző a mesterséges hangforrásokat használó riasztókra is. „A sikoly és a különféle riasztók olyan különleges frekvenciákon szólalnak meg, amelyeket a hétköznapi életben, beszélgetés során nem használunk. Ezek a frekvenciák az agy egy bizonyos területét szólítják meg, amely azt az üzenetet küldi a testünk számára, hogy veszély leselkedik ránk” – mondja a kutatást vezető Luc Arnal, aki korábban a New York University munkatársaként dolgozott, ma pedig a Genfi Egyetem professzora. Arról is beszélt, hogy kutatását egy barátja megjegyzése inspirálta, aki elmesélte, hogy újszülött gyereke sírása gyakorlatilag „szétrobbantja az agyát”. A szakembert érdekelni kezdte, miről is van szó pontosan: miért hat így ránk ez a fajta sírás, illetve a különféle riasztók is.

„Az üvöltés a túlélésről szól. Vészhelyzetben az ember azért kiált, hogy segítséget kérjen, illetve figyelmeztesse környezetét a veszélyre. Ez egy velünk született kommunikációs jelzésrendszer: minden újszülött először felsír, amikor a világra jön. Az állatok is üvöltenek, ami azt sejteti, hogy már az előtt kiáltottunk, hogy beszélni tudtunk volna” – teszi hozzá a szakember.

Úgy néz ki, a megfelelő riasztó hang – a vérfagyasztó sikoly – hangereje gyorsan emelkedik, és egy speciális frekvencián szól: ez jóval fontosabb, mint maga a hangerő. Ez a hanghatás az agy félelemközpontját, az amygdalát stimulálja, ezért azonnal reakciót vált ki belünk, ami a túlélésre, a védekezésre és a gyors reakcióra sarkall minket.