Ezek közül az egyik, hogy kizárólag a rémisztő külsejű, furcsán viselkedő idegenektől kellene tartani. Pedig az elkövetők jó része egyáltalán nem illeszkedik ebbe a sztereotípiába: sokszor a közösség megbecsült tagjairól van szó, akik kifejezetten megnyerő emberek, így könnyen a gyerek és a családja bizalmába férkőznek. A viselkedésük elsőre meglehetősen ártalmatlannak tűnik, mégis vannak olyan árulkodó elemei, amelyekről te is felismerheted a szexuális ragadozókat.

Amikor fény derül egy gyermekmolesztálási ügyre, sokan egyből felszisszennek: hol voltak a gyereket nevelő szülők, amikor mindez történt? Hogy hagyhatták, hogy ideáig fajuljanak a dolgok? Mások attól sem riadnak vissza, hogy egyenesen magát a kiskorú áldozatot hibáztassák vagy egyfajta szerelemnek, viszonynak állítsák be az abúzust. Ezek a reakciók nemcsak azért elszomorítóak, mert súlyosan traumatizált embereken taszítanak még egyet az empátiás odafordulás helyett, hanem mert a tetejében még igazságtalanok is: a témában készült eddigi kutatások szerint ugyanis az emberek többségének nehézséget jelent az, hogy menet közben felismerje a szexuális bántalmazáshoz vezető viselkedéseket. 

A teljes cikk itt olvasható:

https://divany.hu/szuloseg/2020/01/23/sexual-grooming/?utm_source=index....