A depressziós gyermekek öngyilkos hajlamát is vizsgálta a gyermekpszichiátriai kutatócsoport

A diagnosztizáltan major depresszióban szenved? gyermekek körében nagyon magas arányú az öngyilkos magatartás. Erre a megállapításra jutott a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Gyermekgyógyászati Klinika Gyermekpszichiátriai Kutatócsoportja és a Pittsburgh-i Tudományegyetem együttm?ködésével zajló, a gyermekkori depresszió rizikótényez?it és lefolyását kutató vizsgálat. Az Amerikai Egészségügyi Intézet (NIH) támogatásával 1999. október 1-jével induló, európai viszonylatban is egyedülállóan nagy volumen?, 723 magyarországi gyermek és családja bevonásával végzett komplex kutatás azt vizsgálja, hogy az érzelemszabályozási képesség, a genetikai és különböz? pszichofiziológiai, valamint a környezeti tényez?k – azon belül a családi háttér és a különféle negatív életesemények – hogyan befolyásolják a gyermekkorban megjelen? depresszió kialakulását, lefolyását. A kutatásba bevont – az els? depressziós id?szak idején 10 év körüli – gyermekek jelent?s részét a kutatócsoport jelenleg is vizsgálja.

A szuicid viselkedésre vonatkozó vizsgálat eredményér?l dr. Kapornai Krisztina egyetemi docens, az SZTE Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Gyermekgyógyászati Klinika Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Osztály vezet?je – három éve az országos kutatás magyarországi vezet?je – elmondta, hogy a klinikailag igazolt korai kezdet? depresszióban szenved? gyermekek közül a vizsgálatsorozatban leghosszabban követett 115 fiatal 22 százaléka jutott el eddigi élete során az öngyilkossági kísérletig. Ez a döbbenetes adat a nemzetközi statisztikákat is meghaladja. Az utánkövetés ideje – átlagosan közel 15 év - alatt a teljes vizsgált populációt tekintve (723 f?) három fiatalkorú követett el befejezett öngyilkosságot.

„Ismert tudományos tény, de a mi kutatási mintákban is tudtuk igazolni, hogy a lányok sokkal gyakrabban kísérelnek meg öngyilkosságot, mint a fiúk. A hosszútávú utánkövetés során a lányok 33, a fiúk 9 százaléka kísérelte meg eldobni az életét. Ez nagyon éles különbség a két nem szuicid hajlamra vonatkozó magatartása között” – fogalmazott dr. Kiss Enik? egyetemi adjunktus, az SZTE által irányított magyarországi kutatás országos koordinátora. További eredményeik szerint a gyerekek 19 százalékának egyáltalán nem volt öngyilkossági tünete vagy gondolata. A legenyhébb tünet, a halál gondolatával való foglalkozás az érintettek 80 százalékánál jelent meg. Súlyosabb tünete, az öngyilkosság gondolata a vizsgált gyerekek 70 százalékának volt, konkrét öngyilkossági tervet pedig 47 százalékuk fogalmazott meg. Az elemzések szerint az öngyilkosság kockázatát növeli, hogy a depressziós gyerekek gyakran hatástalan érzelem- és hangulatszabályozó módszereket alkalmaznak, negatív érzéseiken nem tudnak úrrá lenni. 

„A depresszió tünetei az örömtelenség, a szomorúság, az étvágy- vagy alvásváltozás, az összpontosítás nehézségei, az önértékelési problémák és a szuicid gondolatok. Azonban a gyerekek körében sokszor a betegség nemcsak szomorúságban vagy az addig kedvelt tevékenységek elhagyásában, hanem ingerlékenységben is megnyilvánulhat” – emelte ki dr. Kiss Enik?. A szegedi kutatás igazolta, hogy az ingerlékenység és a szomorúság egyszerre van jelen a depressziós gyerekek 60 százalékában. Az egyetemi adjunktus megfogalmazása szerint a kutatás nem azonosított a depresszió kialakulásáért felel?s egy bizonyos gént, ugyanakkor a gén-környezet kölcsönhatások szerepe mellett az életesemények jelent?ségére mutatott rá, amely a szuicid hajlam, az öngyilkos gondolkodás kialakulásában is nagy hangsúllyal bír. Az életesemények szempontjából a vizsgálatba bevont depressziós gyerekek adatait összehasonlították ugyanolyan korú egészséges gyerekekével. „A vizsgálat igazolta, hogy a depresszióban szenved? gyermekek addigi negatív életeseményeinek száma (szül?k válása, betegsége, egyéb veszteségek) jóval meghaladta a hasonló korú társaikét” – foglalta össze dr. Kapornai Krisztina. Vagyis nemcsak az számított, hogy jóval több esemény történt az ? kis életükben, hanem hogy ugyanannyi id? alatt sokkal több kifejezetten stresszteli hatást kellett elszenvedniük.

A kutatás hazai vezet?je  óriási problémának tartja a pszichiátriai betegségekkel, azok vizsgálatával és gyógymódjával szemben Magyarországon még mindig jelen lév? társadalmi el?ítéletet, stigmatizációt, amely jelent?sen hátráltatja (vagy meg is akadályozza) a mentális zavarokkal küzd? személyek id?ben történ? ellátáshoz jutását, az öngyilkossági rizikó csökkentését. A feln?ttkorra áthúzódó kezeletlen gyermekkori major depresszió igazoltan az élet minden területére negatívan ható, kedvez?tlenebb életmin?séget eredményez? teher.

A szakemberek a minél gyorsabb terápiás ellátás érdekében a depressziós tünetek korai szakaszban történ? felismerésének a jelent?ségét hangsúlyozták.

(Forrás: SZTE Info)