Eközben sok kutatás világít rá arra, hogy az apák egyre inkább részt vesznek a gyermekeik életében, és szerepük már nem korlátozódik a kenyérkeresetre. Kérdés, hogy a különélő apáknál is megfigyelhető-e ez az intenzívebb törődés a gyerekekkel, illetve hogy miként hatnak e viselkedésre az életkörülmények és a gondolkodásmód. Ezt kutatja Szalma Ivett, a Társadalomtudományi Kutatóközpont (MTA Kiváló Kutatóhely) Szociológiai Intézetének tudományos munkatársa az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíja segítségével…

Hiába csökken az utóbbi időszakban a válások száma, így is sok tízezer szülő kénytelen külön élni gyermekétől, gyermekeitől. Ugyanakkor a puszta számoknál sokkal mélyrehatóbb változások is végbemennek az emberek életében. Az elvált apák (merthogy az esetek nagy részében ők költöznek külön gyermekeiktől) részben saját meggyőződésük, részben a változó társadalmi elvárások hatására egyre aktívabb szerepet igyekeznek vállalni gyermekeik nevelésében. A gyerekek anyánál való elhelyezése nem a bíróságok elfogultságát tükrözi, hanem maguk az emberek tekintik ezt normának. Egy 2013-as adatokkal dolgozó kutatás szerint a volt házastársak az esetek 93 százalékában a bíróság bevonása nélkül egyeztek meg a gyerekek elhelyezéséről, és így az esetek 86 százalékában az anyához kerültek.

Kérdés azonban, hogy e szokás a gyerekek valós pszichikai szükségleteit tükrözi, vagy csak azért ragaszkodunk hozzá, mert mindig is így volt. Annyi bizonyos – derül ki Szalma Ivett kutatásaiból –, hogy az apák hozzáállása dinamikusan változik, és többségük egyre aktívabban küzd azért, hogy ne szakadjon el gyermekeitől. Itt sem lehet azonban homogén tömegnek tekinteni a társadalmat, hiszen a különélő szülők viselkedése számos körülménytől függ.

A teljes cikk itt olvasható:

https://mta.hu/tudomany_hirei/a-vasarnapi-apukak-egyre-inkabb-apak-akarnak-lenni-111061