Manapság egyre gyakoribb (bár sok helyen még az anyák számára sem elérhet? ez a lehet?ség), hogy az apákat vagy a nem szül? szül?társakat is arra bátorítják, hogy vegyék ki a részüket a kenguruztatásból. Egyre több kutatás bizonyítja, hogy a kengurumódszer mind a baba, mind a szül?k számára számos pozitív következménnyel jár.

Egy tanulmány (Varela és mtsai, 2017) szerint, amely a kortizol (stresszhormon) szintjét és a vérnyomást mérte újdonsült apáknál, azoknál az szül?knél, akik b?r-b?r kontaktusban voltak babájukkal, jelent?sen csökkentek a fiziológiai stresszreakciók. Egy másik kutatás (Dong és mtsai 2022) szintén pozitív következményeket talált a korai kenguruztatás hozadékaként az apák csecsem?gondozó viselkedésében, a szül? és gyermek közötti kapcsolódás és köt?dés kialakulásában, er?sítésében. Azok az apák, akiknek már egészen a korai id?szakban lehet?ségük nyílt a rendszeres b?r-b?r kontaktusban lenni gyermekükkel, magasabb szül?i kompetenciáról, er?sebb szül?-gyermek kapcsolatról számoltak be.

Egy csecsem? születésekor az apák néha úgy érezhetik, hogy kicsit háttérbe szorulnak – ezeknek a szül?knek a kengurumódszerre való ösztönzése remek módja annak, hogy a lehet? legjobban bevonják ?ket. Ha pedig bizonyos szülés közbeni komplikációk – pl. császármetszés – megnehezíti, hogy az anya egyb?l magára fektethesse babáját, a szül?társak ugyanúgy megtehetik ezt.

Bár egészen újonnan kutatott területr?l van szó, az eddigi eredmények és szül?i beszámolók egyértelm?en abba az irányba mutatnak, hogy a szül?anyák mellett a szül?társ számára is több szempontból hasznos, valamint rendkívül felemel? érzés lehet gyermekével együtt b?r-b?r kontaktusban lenni.

Hesz Rebeka