Világszerte hasonló mintázatokat mutat a nárcizmus

Gyakran gondolunk az önközpontú, grandiózus személyiségjegyekre úgy, mint kultúrafügg? jelenségekre: mintha bizonyos társadalmak „nárcisztikusabbak” lennének másoknál. Egy frissen megjelent nemzetközi kutatás azonban arra utal, hogy az önfelértékel?, énközpontú vonások alakulása meglep?en egységes mintázatot követ világszerte, függetlenül a kulturális háttért?l.

A Self and Identity folyóiratban publikált tanulmány (Cultural moderation of demographic differences in narcissism, Chopik és munkatársai) azt vizsgálta, hogyan függnek össze a nárcisztikus személyiségjegyek az életkorral és a nemmel különböz? országokban és kultúrákban. Bár az egyes országok átlagos „grandiozitás-szintje” eltér?, a kutatók azt találták, hogy az alapvet? demográfiai mintázatok szinte mindenhol azonosak.

Az eredmények szerint a fiatal feln?ttek mutatják a legmagasabb önfelértékel? tendenciákat, amelyek az életkor el?rehaladtával fokozatosan csökkennek. Emellett a vizsgált régiók túlnyomó többségében a férfiak magasabb nárcizmus-pontszámot érnek el, mint a n?k – függetlenül attól, hogy individualistább vagy kollektivistább társadalomról van szó.

A szerz?k értelmezése szerint mindez arra utal, hogy a nárcisztikus vonások alakulása nem kizárólag társadalmi normák vagy kulturális elvárások következménye. Inkább úgy t?nik, hogy életúttal összefügg?, fejl?dési folyamatokról van szó, amelyek különböz? kultúrákban is hasonló dinamikát mutatnak. A fiatal feln?ttkorban gyakoribb önközpontúság például összefügghet az identitásépítéssel, az önérvényesítéssel és a társas pozíciók keresésével, míg kés?bb ezek a vonások jellemz?en mérsékl?dnek.

A kutatás üzenete a mindennapok szintjén is fontos: az önfelértékel? m?ködés nem feltétlenül kóros, és nem minden esetben jelent empátiahiányt vagy kapcsolati alkalmatlanságot. Bizonyos mértékig adaptív is lehet, ugyanakkor túlzott formában – életkortól és kultúrától függetlenül – nehézségeket okozhat a kapcsolatokban és az együttm?ködésben.

Ugyanakkor a szerz?k arra is felhívják a figyelmet, hogy a tanulmány nem ad teljes képet a nárcizmusról. A vizsgálat els?sorban a grandiózus, önfelértékel? aspektusokra fókuszált, és önbeszámolós kérd?íveken alapult, így az eredmények statisztikai tendenciákat mutatnak, nem egyéni sorsokat írnak le. A sérülékeny (vulnerábilis) nárcizmus, valamint az egyéni élethelyzetek hatása nem képezte a kutatás központi témáját.

Mindezek ellenére az eredmények hozzájárulnak ahhoz, hogy árnyaltabban gondolkodjunk az önközpontúságról és a nárcizmusról. A tanulmány arra emlékeztet: ezek a vonások nem kizárólag kulturális „divatok”, hanem az emberi fejl?déshez kapcsolódó jelenségek is lehetnek, amelyek különböz? társadalmakban meglep?en hasonló pályát futnak be.