Ketten jegyzik a könyvet – Labancz Dániel klinikai szakpszichológus és Orosz Ildikó újságíró –, melynek célja, hogy hasznos segítségként szolgáljon szül?knek, szakembereknek egyaránt. A könyv hiánypótló, olvasmányos és izgalmas, ugyanakkor praktikus, hasznos és mélyen elgondolkodtató – nemcsak valós történeteket mesél el, de megoldásokat és támpontokat ad ahhoz, hogy mindezeket hogyan emeljük át a saját családunkba, a saját nehézségeinkre, problémáinkra.
„A könyv az én hangomon »szólal meg«, hiszen a praxisomban hozzám járó kamaszok történetei elevenednek meg benne, de formába Ildivel közösen öntöttük. Én meséltem, Ildi pedig remekül kérdezett és terelgetett, szempontokat és ötleteket hozott, melyeket írói-szerkeszt?i látásmódja és saját kamaszszül?i tapasztalata alapozott meg – mesél a Nyugi! keletkezéstörténetér?l Labancz Dániel. – A cím, ahogy az alcím is, arra utal, hogy bármekkora bajnak t?nik is els?re egy kamasszal folytatott küzdelem, bármilyen ijeszt? is sokszor a szül? számára, amit a gyerek ilyenkor mond vagy tesz, bizonyosan változni, alakulni fog még. Van, amikor csak várni kell, és magától is elmúlik egy-egy »?rület«, de persze nem árt az ?szinte figyelem, párbeszéd és önreflexió.” Dániel szerint a kamaszkorba sok minden belefér, akár széls?séges dolgok is. A legfontosabb, hogy ilyenkor álljunk meg egy pillanatra, ahelyett hogy az indulatok diktálnának, és nézzünk rá a szituációkra más szempontból is. Ebben igyekszik segíteni ez a könyv. „Ez az az üzenet, ami valójában minden egyes történetben megjelenik – folytatja Labancz Dániel –, hogy még a legdurvább, legextrémebb helyzetb?l is vissza lehet jönni, minden konszolidálódhat id?vel, ha a szül? tud jól reagálni, megért? és elérhet? tud lenni – és néha elég tényleg csak hátralépni egy kicsit.” Tíz fejezet, tíz témakör, valós történetekkel, amelyek közt vannak szinte tipikusnak mondható, minden családban felmerül? kérdések, de akár tényleg ijeszt? zuhanórepülések is. Olyan mai, nagyon aktuális témákat érint, mint a droghasználat, a klímaszorongás vagy az online jelenlét és a digitális világ nehézségei, de a szexualitás és az egy kattintással elérhet? pornó vonatkozásai vagy épp a lázadás és elengedés klasszikus kérdésköre is kapott egy-egy fejezetet. Abban is segít a könyv, hogy mikor szükséges szakember segítségét kérni.
„A történeteken keresztül szeretném azt megmutatni a szül?knek, hogy bár látszólag annyi minden megváltozik a kamasz lelkében (és körülötte), valójában az a szeretet, figyelem, határok, erkölcs és értékrend, amit addig szül?ként »beletettünk« a nevelésbe, ott van bent – még ha átmenetileg láthatatlanná is válik a számunkra. Merjünk bízni benne! Sokszor mondják, hogy a mostani kamaszproblémák sokban különböznek a szül?k kamaszkorától, de tényleg így volna? A problémák, a társadalom, a világban megtapasztalható krízisek és az elvárások talán más kihívások elé állítják a fiatalokat, de a »kamaszság« ma is ugyanolyan, mint a mi kamaszkorunkban is volt. Nem titkolt célunk, hogy az olvasóink visszataláljanak kicsit a saját serdül?korukhoz is, mert meggy?z?désem, hogy ez segíthet megtalálni az utat és a megértést a ma serdül?ihez. Persze egyáltalán nem mindegy az sem, hogy mi történik a gyerek és a szül? viszonyában a kamaszkor el?tt. Az, hogy miként tudjuk majd a rázós helyzeteket megbeszélni, többek közt azon is múlik, milyen a kapcsolatunk – vannak-e tabuk, lehet-e necces kérdéseket feltenni, és ezekre hogy reagál a szül?… Sok szó esik ezekr?l is, épp ezért nemcsak olyan szül?knek ajánljuk a könyvet, akik már benne vannak a kamaszkor s?r?jében, hanem olyanoknak is, akik még el?tte állnak. Érdemes konzekvens, kapcsolódó szül?i módban lenni a gyerek születését?l kezdve, és ebben igyekezni fejl?dni. Ezt érzékelem és igyekszem követni a saját családomban, saját gyerekeimmel is, ami persze nem jelenti azt, hogy ne hibázhatnánk. Érdemes azonban ezeket a hibákat felvállalni, a kapcsolatot egy-egy vita után helyreállítani, ha kell, tudni bocsánatot kérni. S bár olykor rémiszt? megélni a gyerek kamaszkori eltávolodását, sose legyen kérdés, hogy mindig ott vagyunk, ha szüksége van ránk, még akkor is, ha éppen nagyon haragszunk is egymásra.”
