N?i könyv? Ivana Dobrakovová Torino árnyékában cím? regénye olyan értelemben feltétlenül n?i történet, hogy f?h?se, a szlovák származású Kristína egyes szám els? személyben mesél benne családjáról, gyerekeir?l, az életér?l. Ez az élet eleinte olyannak t?nik, amilyenr?l alighanem sok n? ábrándozik: multicégnél dolgozó, jól keres? olasz férj, két aranyos, több nyelven beszél? fiúgyerek, és panorámás lakás Torinóban – ide költözik ugyanis a család, amikor Kristína férjét új, még jobb beosztásba helyezi a vállalat. Korábban Brüsszelben éltek, Olaszország új kultúrát, új mentalitást jelent, itt kell majd berendezkedniük. Úgy t?nik, Kristína révbe ért, bejött neki az élet…
Talán felróható Dobrakovovának, hogy kicsit túl hosszan adja ezt az „idilli sikersztori” m?sort, már a regény harmadánál járunk, és még mindig arról van szó, hogy a modern, nemzetközi család hogyan illeszkedik be az új környezetbe. Az életükben a legnagyobb problémát az jelenti, hogy a nagyobb fiú túl sokat lóg a neten, a kisebbik hisztizik, amikor rájön, hogy kidobták szeretett, de már teljesen elny?tt szandálját, és a házaspár nem tud megegyezni, hogy kell-e takarítón?t fogadniuk. Mindent Kristína anyai-háziasszonyi szemszögéb?l látunk – a regényben csak a n?k és a gyerekek alakja eleven és részletesen kidolgozott, a férfiak figurája, nyilván az írói szándéknak megfelel?en, vázlatos marad.
De most komolyan, err?l fog szólni az egész könyv? A tanító nénikr?l, Torino látnivalóiról, a játszóterekr?l, a kedvenc kávézóban elfogyasztott kapucsínókról, az éles nyelv? anyóssal vívott csörtékr?l, a gyerekek minikosárlabda-edzéseir?l, a tet?teraszon este elkortyolgatott finom borokról? Nos, aki olvasott már valamit az írón?t?l, például néhányat az Anyák és kamionsof?rök cím? kötet egészen kit?n? elbeszélései közül, az tudja, hogy Dobrakovová nem az édes harmónia, a nyomtalanul megoldódó csip-csup konfliktusok írója. És ebben a regényben is bekövetkezik az összeomlás. Váratlanul megjelenik egy férfi, és a vele való kapcsolat Kristína énjének addig önmaga el?tt is ismeretlen régióit nyitja meg. Mi ez? Szexuális függ?ség? ?rület? Vagy az életbe ostobán és kímélet nélkül berobbanó szerelem? Nem is a család élete hullik darabokra, hanem az illúzió, hogy ez az élet volt a boldogság. Világossá válik, hogy csak menekülés volt az egész – Kristína nem társadalmi okok miatt hagyta el Szlovákiát, hanem alkoholista, bántalmazó apja és a lányáért a kiállást soha nem vállaló anyja el?l menekült. És most a saját életéb?l is menekül, ? is szörny? szül? lett, aki elárulta a fiait?
A katasztrófába vezet? spirált egy küls? esemény töri meg, de hogy micsoda, az most maradjon titok azok kedvéért, akik szeretnék elolvasni a könyvet. Mindenesetre irtózatos szül?k követnek el valamit, ami miatt Kristína családjának végül is el kell hagynia Torinót. A rémálomnak talán vége, de nincs megkönnyebbülést hozó feloldás, nincsenek csodák, melyek mindent jóra fordítanának és meg nem történtté tennék a múltat. Dobrakovová nem a happy end írója, hanem a bukásé, a túlélésé, a nehéz feltápászkodásé és a létezésért, az énkép újbóli összerakásáért folytatott állandó és keserves küzdelemé. Nem, nem n?i regény a Torino árnyékában, mert a n?i történetb?l el?dereng? üzenet mindenkinek szól: tiszta lap nincs, az új életet a régi b?nök, kudarcok és tévedések romjain kell felépíteni, és el kell fogadni, hogy örökre viselni fogjuk az egykori, begyógyult sebek nyomát. Dobrakovová nem ígér boldogságot, de azt sugallja, hogy így élni nemcsak lehet, de érdemes is.
(Ivana Dobrakovová: Torino árnyékában, Typotex, Budapest, 2024, 203 o., 4200 Ft)
