„Nyerd meg, te vagy a jobb! Mutasd meg nekik!” vagy „Tanulni kell, mert nem viszed semmire!” Ártalmatlannak t?n?, hétköznapi mondatok, melyek mögött tulajdonképpen a buzdítás áll – de vajon miért érezhetjük szorongatónak ezeket?
Talán azért, mert burkoltan – vagy akár nyíltan – a számunkra fontos emberek elvárásait közvetítik. A gyermekek els?sorban nem maguknak, hanem a szüleiknek akarnak megfelelni. Ez ugyan sokszor nem látszik, mert az óvodás dacos, a serdül? pedig lázad, de a háttérben, mélyen ekkor is ott van a tudattalan szorongás, hogy „elég jó vagyok-e?” vagy „szeretnek-e akkor is, ha hibázom?"
