Az Iowa Állami Egyetem kutatói azonban azt állítják, hogy éppen azért, mivel az ártatlanok gyakran kevésbé feszültek az ilyen helyzetekben, mint azok, akik elkövettek valamit, nagy a kockázata annak, hogy olyan bűntettet is bevallanak, amit valójában el sem követtek.

Hogy ezt a folyamatot jobban megértsék, Max Guyll és Stephanie Madon kihallgatás közben ellenőrizték számos alany vérnyomását, szívverését, valamint az idegrendszeri aktivitását. Amint az a Law and Human Behavior című lapban közzétett tanulmányból kiderül, az első kihallgatás alkalmával valamennyi személy stressz-szintje megemelkedett, ám az ártatlanul vádoltaké szignifikánsan alacsonyabb volt. A szakemberek úgy vélik, mindez hátrányosan hat az utóbbiakra, mivel ennek köszönhetően kevésbé vehemensen védik a saját igazukat kihallgatás közben.

A vizsgálat során a kísérletben résztvevők olyan feladatot kaptak, melynek egy részét egyedül, más részét párjukkal kellett megoldaniuk, miközben monitorra kapcsolták őket, hogy stressz-szintjüket ellenőrizni tudják. A kísérletet úgy állították össze, hogy egyes diákok akkor is segítséget kértek partnerüktől, amikor egyedül kellett volna dolgozniuk, ezáltal szabálysértésre kényszerítették őket. Később mindannyiukat megvádolták azzal, hogy csaltak, és megkérték őket, hogy írjanak alá egy beismerő vallomást. Az nem volt meglepő, hogy azoknak, akik valóban csaltak, 93 százaléka aláírta a lapot, de az már annál inkább, hogy az ártatlanok 43 százaléka is megette ugyanezt.

Bár az első alkalommal történő megvádolás során az ártatlanok még alacsonyabb mértékű stresszt mutattak, a későbbiek során ez megváltozott. Azokhoz képest, akik feladták és inkább bevallották, amit meg sem tettek, azok, akik továbbra is ragaszkodtak ártatlanságukhoz, nagyobb aktivitást mutattak a szimpatikus idegrendszerükben, mely elsősorban a stresszhelyzetben kialakuló stresszválaszért felel. Az idő előrehaladtával azonban egyre több ártatlan fáradt bele a vallatásba, és ismerte be inkább a csalást. A szakemberek videóra is rögzítették a kihallgatásokat, és megállapították, hogy a testbeszéd, valamint az arckifejezés tekintetében a bűnösök és az ártatlanok között nem mutatkozott jelentősebb különbség.

Amint azt Madon kifejtette, az ártatlanok kezdetben azért kevésbé stresszesek a fentihez hasonló helyzetben, mert úgy vélik, ártatlanságuk megvédi őket, így semmi baj nem történhet. Egy rendőrségi kihallgatás azonban rendkívül feszült helyzetet teremt, ahol a kihallgatók manipulatív kérdéseket tesznek fel, és a legkülönbözőbb módon próbálják rávenni a vádlottakat, hogy vallják be tettüket, míg végül azok belefáradnak a kérdezősködésbe és azt is bevallják, amit meg sem tettek.

Az Innocence Project nonprofit szervezet éppen azért jött létre, hogy segítsen tisztázni azokat az ártatlanul elítélteket, akik kényszer hatására tettek vallomást. Eddig 80 személynek sikerült segíteniük, akik amúgy olyan bűntett miatt kerültek volna börtönbe, amit el sem követtek.