A munkamemóriánk egyszerre csak négy dologgal képes foglalkozni

Egy amerikai kutatás azt is kimutatta, hogy tér és id? munkamemóriánk szükség esetén rendkívüli vizuális és auditív feldolgozó hálózataink segítségét is kérheti.

„Ki venne meg egy számítógépet 4-es RAM teljesítménnyel?” – tette fel a kérdést David Somers, a Bostoni Egyetem professzora. „Mármint nem 4 MB vagy GB – csupán 4. Akkor hogyan képesek mindezeknek a tevékenységeknek az elvégzésére az emberek?”

„A világban rengeteg az információ, és az agyunk nagyon korlátozott mértékben képes ezek feldolgozására. Nagyon nagy szükségünk van a figyelemre ahhoz, hogy m?ködni tudjunk a világban" - tette hozzá Samantha Michalka.

Michalka és Somers, a Neuron cím? szakfolyóiratban megjelent tanulmány szerz?i arra próbáltak fényt deríteni kutatásukkal, hogyan képesek az emberek ilyen korlátozott figyelemmel ennyire sokat elérni. A munkamemória az a rendszer, amely az információk ideiglenes tárolásáért és feldolgozásáért felel?s. Gyakran tévesen összekeverik a rövidtávú memóriával, pedig a két fogalom eltér egymástól. Rövidtávú memóriánkban sokkal több adatot tudunk tárolni, mert ott nem kell manipulálnunk vagy elrendeznünk az adatokat.

A szakért?k általában úgy tartják, hogy a munkamemória korlátozott kapacitással rendelkezik, és a kutatók korábban azt állították, hogy mindössze hét "információcsomagot” képes tárolni. Ezek állhatnak számokból, bet?kb?l, szavakból vagy más egységekb?l, de ha ennél több érkezik, a memória hálózata nem tud megbirkózni a feladattal. Az új kutatás ezt a számot most négyre csökkentette.

Korábban a szakért?k úgy vélték, hogy a szemb?l érkez? vizuális és a fülb?l érkez? auditív információk egyesülnek. Ezt követ?en elérik a frontális lebenyt, ahol az elvont gondolkodás zajlik. A Bostoni Egyetem kutatói most MR-vizsgálattal végzett kísérletekkel ellen?rizték ezt az általánosan elfogadott elméletet. Kísérleteik azt mutatták, hogy a frontális lebenyben egyetlen nagy figyelem-hálózatnak hitt egység valójában két különálló figyelem-hálózat: az egyik a látást, a másik pedig a hallást támogatja. A kutatók ezután arra voltak kíváncsiak, milyen mértékben és mikor m?ködik együtt ez a két hálózat.

„Vizuális rendszerünk fantasztikusan jól dolgozza fel a térbeli információkat, az id?beli adatok feldolgozásában azonban csak átlagos. Auditív rendszerünk viszont az id?vel kapcsolatos információk feldolgozásában kit?n?, és a térbeli információk feldolgozásában nem túl jó. Más szóval amikor valaki megpróbálja valaminek, például egy száguldó ment?autónak a helyét meghatározni, a látás felülmúlja a hallást. Amikor viszont az id?intervallumokat kell nyomon követni, a hallás a nyer?.”

Mi történik azonban akkor, amikor a gyengébb rendszert kell használnunk? Például amikor több hang helyére kell emlékeznünk, de nincsenek vizuális kapaszkodóink. A kutatók ezt próbálták kideríteni úgy, hogy egy újabb kísérletsorozatot végeztek, amelyben arra kérték az alanyokat, végezzenek el térbeli feladatokat a hallásuk, és id?beli feladatokat a látásuk segítségével. A kísérletek azt mutatták, hogy a két hálózat szorosan együttm?ködik: a vizuális hálózat segít megérteni, mi történik a térben, az auditív hálózat pedig segít megérteni az id?ben történ? eseményeket.

„Tulajdonképpen akkor is látjuk a teret, ha a térbeli információk nem láthatóak, és akkor is halljuk az id?beli adatokat és ritmusokat, ha az id?beli információk nem hallhatók” – foglalta össze Somers. A kutatók szerint így a látás és a hallás kölcsönösen segít egymásnak teljesítményük növelésében.

A szakért?k azt remélik, hogy az agyunk feltérképezésének finomhangolása révén végül sikerül alaposabban megértenünk a figyelemzavarokat, és jobb eszközöket fejleszthetünk ki az agysérülések kimenetelének el?rejelzésére.