Az ?rültek helye a 21. századi magyar társadalomban

Az mta.hu-n olvasható interjúban a szociológus elmondta: sokat töprengtek azon, hogy milyen kifejezést használjanak kutatásuk címében, hiszen semleges, értékmentes elnevezés nincs. Végül azért döntöttek az „?rült” mellett, mert semmiképp sem szerették volna az orvosi megközelítést tükröz? pszichiátriai beteg kifejezést használni, bár ez a domináns, szinte egyeduralkodó társadalmi elnevezés a mai Magyarországon. Jelezni akarták azt is, hogy kutatásuk társadalomtudományos megközelítés?, amely többek között a hétköznapi, társas közegekben zajló folyamatokkal foglalkozik.

Az interjúból kiderül, hogy kit neveznek pszichiátriai betegnek Magyarországon és az is, hogy miközben a vonatkozó törvényi definíció nemzetközi kitekintésben korszer?nek számít, Magyarországon továbbra is a medikális-egészségügyi megközelítés a legelterjedtebb, ami kizárólag a károsodásra, a betegségre fókuszál.

A szociológus szerint a pszichés betegségek esetében nagy a latencia. Légmán Anna az interjúban utal az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének, a WHO-nak egy felmérésére, amely szerint élete során minden negyedik embernek van valamilyen mentális problémája. A népszámlálás keretében rögzített, önkéntes adatszolgáltatásból ered? számok és a pszichiátriai gondozókban nyilvántartottak száma között azonban jelent?s a különbség. Míg a 2011-es népszámlálási adatok szerint a mentálisan sérült személyek száma 46 265 volt, addig a KSH szerint a gondozókban öt évvel korábban, 2006-ban 149 777 f?t tartottak nyilván betegként.

Nem egészségügyi szakemberként, hanem a témával foglalkozó társadalomtudósként Légmán Anna a hazai ellátórendszer m?ködését azért tartja alapvet?en elhibázottnak, mert zárt, a betegek elzárására és rendszerben tartására irányul, nem pedig a társadalomba való integrációjukra. A rendszer intézményközpontú, így szerinte az egyéni szükségleteket, er?forrásokat kevéssé képes figyelembe venni. Hozzátette azonban, hogy 2012-ben elindult, és jelenleg is zajlik Magyarországon az „intézményi fér?hely kiváltása” elnevezés? folyamat, amelynek célja a szegregáló, nagy létszámú bentlakásos struktúrától a közösségi alapú megoldások felé való elmozdulás.

A szociológus úgy látja, hogy a jellemz? társadalmi attit?d a pszichiátriai betegekkel szemben Magyarországonaz elutasítás, létük tagadása, a t?lük való félelem és a velük kapcsolatos pontos információk hiánya. A médiában alapvet?en nincsenek jelen, „láthatatlanok” a pszichiátriai betegnek diagnosztizáltak. A különböz? filmekt?l, televíziós sorozatoktól eltekintve többnyire csak akkor válnak szerepl?vé, a szakemberek, f?leg pszichiáterek elemzésének tárgyává, amikor er?szakos b?ncselekményt követnek el. Róluk beszélnek, de nélkülük. ?ket magukat általában nem szólaltatják meg. Mindez összemossa a pszichiátriai betegnek diagnosztizáltakat a b?nelkövet?kkel, ezzel növelve a t?lük való félelmeket.

Kutatási eredményeiket összegezve Légmán Anna úgy véli, hogy a jelenlegi pszichiátriai ellátórendszer egy külön, zárt, védett világot hoz létre az érintettek számára, és nem használja a helyi közösségekben meglév? er?forrásokat. Szerinte az intézménycentrikus, szegregáló ellátás helyett sokkal inkább az egyéni szükségletekre és er?forrásokra – egyén, család, környezet – épít?, közösségbe integrált megoldások volnának ideálisak. „Fontos volna az utólagos korrekció mellett a prevenciós programok meger?sítése. A pszichiátriai ellátórendszer átalakítása csak komplex módon történhet. Feltételezésünk, hogy a konkrét intézményes átalakulásokat megel?z?en elengedhetetlen az intézményben dolgozók és nem utolsósorban az érintettek szemléletmódjának megváltozása, s?t a társadalomban él? domináns »?rületképek« átalakulása is” – mondta az mta.hu-ban megjelent interjúban a szociológus.

(Fotó: mta.hu/Szigeti Tamás)

A teljes interjú a Magyar Tudományos Akadémia megújult honlapján olvasható:

http://mta.hu/tudomany_hirei/az-orultek-helye-a-21-szazadi-magyar-tarsadalomban-106057