Lehetséges, hogy Byung-Chul Han új könyvének címe – A narráció válsága – egy kicsit elvont, nehezen követhet? tartalmat sejtet, ám valójában érthet? dologról van szó. A narratíva, vagyis az elbeszélés olyan összefügg? történet, mely saját életünk és a világ eseményeinek egy részér?l vagy akár egészér?l szól. A narratíva értéket közvetít, értelmezi a történéseket, íve van, így hozzájárul identitásunk kialakításához. Történeteink révén el tudjuk helyezni magunkat a világban. Han szerint a történetmesélés mára válságba került. A digitális kor embere már meg sem próbál nagyobb ív?, értelmes elbeszélésekben gondolkodni, annyira átadja magát a pillanat b?völetének. Egész életét szelfikkel naplózza, de ezek a pillanatfelvételek csak egy-egy helyzet egymástól elkülönült dokumentumai maradnak, nem állnak össze értelmes történetté. Mások önmagukról készült fotóinak megtekintése nem azonos az emberiség ?si, közösségteremt? szokásával, hogy egymásra figyelve meghallgatják mások történeteit. A mai történetb?ség csak látszólagos, mert a sorozatdarálás nem igazi befogadás. A médiából áradó sztorik nem valódi narratívák, melyek a világban való boldoguláshoz szükséges igazságmozzanatot közvetítenek, hanem többnyire csak egyszer? reklámok, melyek f?ként saját magukat próbálják eladni.
Han úgy látja, azzal, hogy az elbeszélést a különálló pillanatok sorozata váltotta fel, összhangban van az adattudomány el?retörése. A kutatók már nem elméleteket alkotnak, melyek összefüggéseket keresnek, rendszerbe állítják a dolgokat és megmagyarázzák a m?ködések mikéntjét, hanem egyre nagyobb számú adat alapján csak rögzítik, mi történt, és el?rejelzik, hogy mi fog történni.
Byung-Chul Han tömör stílusa és a különleges, találó szavak – például: pillanatkommunikáció – mindig élvezetet jelentenek. Érdekesség, hogy a filozófusoktól és íróktól származó számos idézet között Nádas Péter egy esszéjének részlete is megtalálható. Azonban a feszesre szerkesztett szöveg, mely igyekszik mindig csak a lényegre szorítkozni, néhol hiányérzetet hagy maga után. Aki olvasta Fritz Breithaupt A narratív agy cím? könyvét (melyr?l ezen a helyen korábban már jelent meg ismertetés), az tudja, hogy a narratívákban való gondolkodás nem egyszer?en egy szokás, amit az ember vagy követ, vagy nem, hanem az agy információfeldolgozó munkájának velünk született módja. Han sehol nem tér ki arra, hogy helytelennek tartja-e a nézetet, mely szerint a narratívaalkotás gondolkodásunk egyik alapmechanizmusa, vagy ha elfogadja ezt a tételt, akkor hogyan tudja elképzelni, hogy egyszerre csak felhagyunk egy örökletes mentális séma alkalmazásával. Az elbeszélés mint gyógyítás cím? fejezetben Han kifejti, hogy az összeesküvés-elméletek terápiás narratívák, mert értelmez? összefüggésbe helyeznek eseményeket, és „egyszer? magyarázattal szolgálnak a válságért felel?s bonyolult tényállásokra”. Ez csakugyan így van – no de ez akkor azt jelenti, hogy mégiscsak képesek vagyunk narratívákat alkotni? Hiszen ma az összeesküvés-elméletek hihetetlen burjánzását láthatjuk világszerte. Erre az esetre valamiért nem érvényes, hogy a narrációról átálltunk az események elkülönült pillanatokban való szemlélésére…?
Megválaszolatlan kérdések, vélt vagy valódi ellentmondások – és amikor gondolatban elkezdünk vitatkozni Hannal, rájöhetünk, hogy hiszen épp ez a könyv célja. Nem azt vállalja, hogy kimerít? választ ad mindenre, hanem hogy fontos kérdéseket vet föl, állít, ellentmondásra provokál, vagyis gondolkodó embernek tekinti az Olvasót. Ritka élmény; köszönet érte.
(Byung-Chul Han: A narráció válsága, Typotex, Budapest, 2025, 104 o., 3200 Ft)
Mannhardt András
pszichológus, ismeretterjeszt? újságíró
