14 éves fiam súlyosan számítógépfügg?

Mit tehetek anyaként, ha a 14 éves fiam súlyosan számítógépfügg?, (napi 12 órát) játszik, filmet néz meg interneten olvasgat. Elhanyagolja az evést, ivást, alvást. Reggel alig tud felkelni iskolába menni, folyamatosan fáradt. S?t szomatikus tünetei is vannak. Állandó nyomást érez a fején, sípol a füle és káprázik a szeme. Gyakran fáj a feje. Ami a legszörny?bb, nem tudom elvinni pszichológushoz. Mindösszesen 2 alkalommal volt, ebb?l az egyik alkalommal együtt voltunk. Utána csak én mentem, de a fiam nem jött. Nem érdekli semmi, nem lehet rávenni, hogy elmenjen bárhová is. Nincsenek barátai, csak interneten. Nem a való világban él, és súlyosan agresszív. És nem lehet err?l, sem semmir?l vele beszélgetni. Korábban egy nagyon okos, jó tanuló, jó matematikai logikával rendelkez? gyerek volt, aki Bólyai matekversenyeket nyert.
Egyedül nevelem, mert 4 éves volt, amikor az apukája, a férjem meghalt. Sok mindent megéltünk együtt, jó anya-gyermek kapcsolat volt a mienk. Sokat utaztunk, s szeret? család van mellettünk - igaz, távol.
A kétségbeesésem nagyon elhatalmasodott, teljesen tanácstalan vagyok, nem tudom, mit tegyek? Nem akarom tétlenül nézni, hogy tönkremegy az egészsége és az egész élete. Kérem, adjon tanácsot, mi tehetek?
Köszönettel: egy teljesen kétségbeesett anya.

Kedves Édesanya!

A helyzet, amelyet leír, valóban súlyos problémát, elakadást jelez a fia életében, amelynek megoldását egyszerre több szinten lenne fontos elkezdeni - és minél el?bb.

Az egyik ezek közül Önnek megpróbálni minél jobban megérteni, hogy miben is van, mit él át valójában a gyermeke - hogy milyen lelkiállapot tüneteként jelenik meg ez a tünet, mi mindent kell ennyire er?teljes módon, eszközökkel elhárítani, mi el?l kell ennyire menekülnie?! Vajon err?l kiderült-e valami a pszichológussal való együttm?ködés során...? Egyrészt azért lenne fontos az ezzel kapcsolatos felderít? munkában személyes segítséget kérnie, mert egyedül, a helyzet súlya alatt kínlódva, túlságosan is bevonódva nehéz meglátni azokat az összefüggéseket, amelyek magyarázatot adhatnak. Én csak találgatni tudok, annyi lehetséges háttér-ok, és megannyi összefüggés elképzelhet?... (Pl. az édesapa, ill. az általa adható minta hiánya, személye elvesztésének traumája, fel nem dolgozottsága, ennek súlyosbító hatása a kamaszkori krízisre, identitáskeresésre, a családi kapcsolatok viszonylagos hiánya a távolság miatt, esetleg iskolai, kortárs-kapcsolati események stb. A függ?ség szinte mindig kapcsolatok pótlására tett kétségbeesett, tévútra ment er?feszítés!). Pedig fontos lenne, hogy összeálljon a kép: hogyan jutottak el idáig? Mi történt kívül (az események szintjén) és belül (a fia lelkében, gondolataiban, kapcsolati terében) a "korábbi" és a jelenlegi állapot között? Másrészt az Ön teherbírása szempontjából is lényeges, hogy ne maradjon egyedül a probléma kezelésének terhével - nem mellesleg a fiának is jóleshet, ha látja, hogy többen összefognak érte (bár értékelni els?re nem biztos, hogy fogja tudni). Ha a rokonok nem elérhet?ek ilyen szinten, ill. mellettük is érdemes lehet a területileg illetékes Család- és Gyermekjóléti Szolgálatot felkeresnie, és a fia pedagógusaitól is kérhet segítséget, illetve a szomatikus tünetek mentén a gyermekorvostól.

A lélektani-kapcsolati szint mellett ugyanakkor halaszthatatlanul meg kell állítani a függ?ség viselkedéses részének egészségkárosító mérték?vé vált terjeszkedését. Akár radikális tettekkel, úgymint az internet-hozzáférés korlátozása (el?ször megállapodás-kötéssel, ha így nem megy, akkor ténylegesen, technikailag), ennek sikertelensége esetén teljes kikapcsolása, akár a számítógép elkobzása - a fia kiskorú, aki jogi értelemben "korlátozottan cselekv?képes", Ön a törvényes képvisel?je, aki felel?s érte. Jelenleg - sajnos - úgy t?nik, hogy az ? akarata ellenére valósítható csak meg a valójában az érdekeit szolgáló helyzet, azaz a függ?ség megszüntetése. Persze probléma ez esetben az ? bontakozó önállóságának, autonómiájának, önrendelkezésének megsértése - de átmenetileg legalábbis neki is rá kell döbbennie, hogy kicsúszott a kezéb?l az irányítás. Csak ez a rádöbbenés hozhatja olyan állapotba, hogy maga is el akarjon indulni a változás útján, hogy felismerje: segítségre szorul, és el kell tudnia fogadni azt.

Levelében utal fia "súlyos agressziójára", melyt?l mintha Ön is tartana... a gyermek retteg, ha megfélemlítheti saját szüleit. Arra bátorítanám, hogy kapcsolatuk korábbi jó történetére támaszkodva merjen szeretetteli, és nem er?szakos, de er?s és eltökélt elszántsággal közbelépni.

Üdvözlettel

Benczné Simon Sarolta