15 éves fiam a fiúkhoz vonzódik

15 éves fiam a napokban mondta el, hogy a fiúk vonzzák. Esténként róluk fantáziál, szexuálisan ?k érdeklik. Ez a helyzet állítása szerint mintegy 2 éve tart. A lányokat is szépnek tartja, de szexuálisan nem tartja ?ket vonzónak. Még igazából nem kezdett el kamaszodni, külsején nem sok változás történt az utóbbi 2 évben, korosztályához képest nem látszik rajta, hogy már 15 éves. Kérdésem, hogy várható-e változás a kamaszkor hatására (hormonális változások), vagy ez az érzés csak tovább er?södik? Egy aggódó szül?

Kedves Aggódó Szül?!

Levelének számomra az els? és legfontosabb mondanivalója, hogy kamasz fiával olyan kapcsolatban van, amelyben ? képes Önnek ilyen mélyen megnyílni, és ennyire életbe vágó kérdésekr?l ?szintén beszélni, vallani – ez csodálatos ajándék, amire méltán lehet büszke! Nagyon fontos, hogy a személyiségalakulásnak ebben a kitüntetett id?szakában a kamasznak legyen kihez fordulnia, mert igazán embert próbáló helyzetekbe tud kerülni – mint ahogy az Ön fia is.

A szexuális preferenciák kialakulását sokféle tényez? határozza meg, de ezek között (ha van is), a hormonális változások szerepe a legkevésbé jelent?s… sokkal inkább az élet során felhalmozódó kapcsolati tapasztalatok, társas helyzetekben megélt élmények túlnyomórészt tudattalanul m?köd?, korántsem racionális módon összegz?d? befolyásáról van szó. Meg persze arról, hogy a pubertás a próbálkozások id?szaka is: a feln?tt világ számára olykor hajmereszt?, „vad”, érthetetlen dolgok történnek a kamasszal – de ennek pontosan most van itt az ideje. Ami a szexualitást illeti, az Ön fia most lép abba az életkorba, amikor lassan elkezd majd a gyakorlatban is próbálkozni, élményeket szerezni – ennek saját b?rén megélt tapasztalata és a kortárs közösség hatása nagymértékben formálja majd ?t e téren is. A homoszexualitás megítélése pedig igen kényes kérdés, legf?képpen annak társadalmi elfogadottsága miatt – hiszen olyan széls?ségesen lehet ehhez a kérdéshez viszonyulni, az „ágyban mindent szabad, ami a másiknak nem árt”-tól a homoszexualitás veszélyes, üldözend? betegségnek bélyegzéséig… ezért nehéz elfogadni legf?képpen saját magának, ha valaki ilyen úton indul el. És aztán úgy végigmenni rajta, hogy szabadon fejl?dhessen, lehet?ségeit igényeihez mérve, és lehet?leg minél kevesebbet sérüljön.

Freud úgy határozta meg az egészséges embert, mint aki „képes szeretni és dolgozni” - ha a heteroszexualitástól eltér? ízlés egy egyébként produktív, kiegyensúlyozott élet része, akkor innen nézve ezzel nincs nagy baj, nem igaz? Hiszen a szexualitás azért a mi kultúránkban alapvet?en magánügy: a lényeg, hogy olyan feln?tt életet tudjunk kialakítani, amelyben az örömszerzés különféle formái nagyobb kompromisszumok nélkül megvalósíthatók. Olyan társas környezetben legyünk, amelynek tagjai elfogadnak bennünket, ahogy vagyunk.

Nos, konkrét kérdését?l kissé elkalandoztam – de fontosnak tartottam, hogy tágabb perspektívába helyezzük ezt az egyébként igen személyes kérdést. (Egy kicsit így: „Igen, változhat, de vajon ez, ennyi a valódi kérdés?”)

Kívánom a fiának, hogy találja meg a saját útját, ami egy kiegyensúlyozott, örömképes feln?ttséghez vezeti majd; Önnek pedig, hogy végig ott tudjon lenni mellette, amennyire neki szüksége van erre.

Simon Sarolta