15 éves lány - 28 éves férfi...

Véleményét szeretném kérni az alábbiakról: barátn?m kislánya 15 éves, akinek kb. 10 hónapja tart a kapcsolata egy 28 éves férfival. Ez a férfi mindenben korlátozza a kislányt, mert ?rülten féltékeny: nem engedi, hogy a korabeli társaival találkozzon, eltiltja fiú nem? gyerekkori barátaitól, nem engedi el iskolai rendezvényekre sem, azt akarja, hogy csak vele legyen. Mindez a szül?k engedélyével történik, mert ha ellentmondanak, a kislány ?rült zokogásban tör ki és ellenségnek tekinti ?ket, mert nagyon szerelmes. Ezért inkább ráhagynak mindent, annak ellenére is, hogy a férfi is megfenyegette már ?ket, a lányuk érzelmeivel zsarolva. A tanulással nincs gond, mert kit?n? tanuló, de nagyon féltjük, hogy lelkileg (csak bízni tudunk benne, hogy testileg nem) nagyon meg fog sérülni ebben a kapcsolatban. Mit lehet tenni? Esetleg érdemes lenne valamilyen szakemberhez fordulniuk?

Kedves Gabi!

Sok kamaszlány kerül mostanában az utamba, aki nála jó tizessel id?sebb férfival bonyolódik tartós kapcsolatba. A szül?k hol féltik lányukat, hol örülnek és reménykednek, hogy egy érettebb társ mellett lányuk „megúszhatja” az els? kamasz-szerelmek viszontagságait. A konkrét esetek tapasztalatára alapozva úgy gondolom, bármit is vágynak, remélnek és kapnak egymástól a felek, a kapcsolat kimenetele leginkább azon múlik, mennyire tudja két teljesen más életszakaszban lev? ember a hétköznapjait, életfeladatait, napi ritmusát összeegyeztetni. Meglátásom szerint egy középiskolás és egy önálló életvitellel rendelkez?, keres?képes feln?tt kapcsolata ezen szokott elvérezni (az érzelmi érettség különbségét azért nem említem, mert az nem feltétlen bejósolható a valós életkorból). Szóval még a legígéretesebbnek t?n?, szerelmen és egyenrangúságon alapuló, szül?i támogatást élvez? kapcsolatokat is felszámolják az eltér? napi ritmus, a szabadid? és a kötelezettségek különbségei, valamint, hogy nehéz randevút szervezni iskolaid?ben, mindkét fél számára nehéz a kortárs barátságokba integrálni a társat, stb. És hát persze benne van a pakliban, hogy a kapcsolat nem egyenrangúságon alapul, és a látszólag sérülékenyebbnek t?n? fiatalabbat a valójában sérültebb id?sebb megpróbálja kontrollja alatt tartani, nehogy elveszítse.

A levélben szerepl? történet az Ön küls?, érzelmileg kevésbé érintett olvasata az eseményekr?l – a szül?k, a kamaszlány és a fiatalember nyilván más és más néz?pontból számolnának be ugyanerr?l a tíz hónapról, illetve az el?zményekr?l. A szül?k szerintem – remélhet?leg nemcsak az érzelmi zsarolás miatt – helyesen látják, hogy a tiltás rossz politika lenne, olyan döntési helyzetbe hozná a kamaszlányt (szül?k vs. szerelem), amely megnehezítené, hogy bizalommal forduljon hozzájuk a kés?bbiekben. Hasznosabb lenne saját térfélre invitálni a fiatalembert, közös családi programokon nyitni felé. Baráti légkörben átbeszélhet?k volnának az önállóság, a párkapcsolati szabadság és a szül?i kontroll kérdései, és általában tisztázni lehetne a szerepeket (az például, hogy a fiatalember saját „engedélyéhez” kötné az iskolai ünnepségen való részvételt, nyilvánvaló szereptévesztés). Ha a felek nyitottak rá, az ilyen tisztázó beszélgetést családterápiás keretek között is megejthetik, ez esetben könnyebben kerülhetik el az érzelmi játszmákat.

Üdvözlettel – Kiss Kinga