15 hónaposan elveszíteni az apát

A 15 hónapos kisfiam ügyében szeretnék kérdezni. Párom két hete elhunyt. Kisfiunkat nagyon megviselte az elmúlt három hónap, apukája sokat volt kórházban, keveset otthon. Láthatóan megszenvedte azt, hogy ilyen megtörténhet. Hogy egy számára nagyon fontos személy így elt?nhet az életéb?l. Aztán az eset után sírást kezdve nem vett leveg?t, elájult. Ment?t hívtam hozzá, kórházba kerültünk. Ott az idegenek, vizsgálatok, orvosok miatt három ilyen rohama is volt. Affektív apnoét diagnosztizáltak nála. Kikerülve a kórházból anyukáméknál töltöttünk egy hetet. A kisfiam egyre furcsább dolgokon borult ki. Legf?képp azon, ha valaki öltözik. Vagy akár ?. Talán fél, hogy magára hagyjuk vagy nem jövünk vissza. Mikor hazajöttünk, kicsit enyhült a dolog. De még mindig rengetegszer kéredzkedik az ölembe, sokszor szeretne szopizni, nem akar egyedül játszani. És mikor valaki bejön hozzánk, teljesen kiborul. Próbálom elterelni a figyelmét a sírásokról, hogy ne legyen rohama, de olyan hétköznapi dolgok bántják a kis lelkét, amit nem tudok kiküszöbölni. El?re rettegek az oltásoktól, kontrollvizsgálatoktól. Ráadásul szeptembert?l szeretném bölcsibe adni, anyagi okokból. De nem tudom, hogy m?ködhetne a dolog, ha
ennyire megviseli az elindulás, az idegenek, és az, hogy nélkülem legyen. Nagyon szeretnék segíteni neki, hogy ne rettegjen ennyire mindent?l. Ebben kérném a segítségét.

Kedves Aggódó Anya!

Fogadja ?szinte részvétem! Még feln?ttként is felfoghatatlan veszteség, amikor egy életer?s ember meghal. Végigkísérni, ahogy a korábbi támasz, a párunk, a gyermek apja fokozatosan veszít erejéb?l. Gondoljunk csak bele, hogy egy gyermek, akinek a fejében még valóban nem állt össze a kép, hogy aki elmegy, az vissza is jön, mit él át, amikor valóban megtapasztalja, hogy a szeretett feln?tt valóban nem tér vissza. Az egyébként is megterhel? trauma ilyenkor rezonál az aktuális fejl?dési állapottal, azért is láthatunk ilyen heves reakciókat. Ilyenkor a szül? annyit tehet, hogy megteremti azt a biztonságos közeget, ahol a gyermek tovább fejl?dhet. Természetes, hogy most sok minden felzaklatja, de ez nem marad így! Engedjen id?t, teret annak a folyamatnak, ami most zajlik a gyermekben, és biztos vagyok benne, hogy Önben is. Nagyon nehéz megtartó biztonságot nyújtani olyan helyzetben, amikor maga a szül? is gyászol, és tele van olyan érzéssel, amit talán megfogalmazni is nehéz.

Ha a kisfia sírni kezd, vannak technikák, amivel az affektív apnoé megel?zhet?, így Önnek sem kell aggódnia, hogy ájulás lesz a vége egy sírásnak. Ez a biztonságérzet valószín?leg a fiát is meg fogja nyugtatni, ami már önmagában csökkenti az ájulás esélyét. Ilyen technika például, hogy amikor a gyermeken látjuk, hogy nem vesz leveg?t, az arcába fújni, vagy kevés vizet locsolni az arcára. Ez légvételre készteti. Közben fogni, hogy ha el is ájul, ne üsse meg magát. Ha elájult, pedig vízszintesbe helyezni, fülcimpáját, lábujjait masszírozni.

Még egy feln?tt életében is az egyik legnagyobb trauma valamely közeli szerettünk elvesztése, hagyjon id?t maguknak a gyászra. Ha pedig a fia tünetei elhúzódnak, vagy jelent?sen rosszabbodnak, érdemes klinikai gyermek szakpszichológust felkeresni.

Üdvözlettel,

Kovács Réka