19 éves vagyok, és még semmi érdemlegeset nem csináltam

19 éves fiú vagyok. ?szintén szólva számtalan problémám van. Eléggé gátlásos vagyok, de ezen már dolgozom, hogy jobb legyen. Azonban van egy érdekes problémám. Nagyon bánt és nyomaszt az, hogy semennyire nem éltem és semmi érdemlegeset nem csináltam és nem csinálok most sem. Nem nagyon tudom magam lefoglalni, pedig több sportot is megpróbáltam, de csak kudarc volt a vége. Nagyon bánt, hogy gyerekkoromban nem csináltam valamit sportot, hogy nem tudtam a többiekkel játszani, ismerkedni és ez az id? már eltelt végleg .
Mostanában sokszor ingatag a hangulatom. Van, hogy jókedv? vagyok, aztán nagyon szomorú vagy dühös. Olyan érzésem van, mintha már most helyrehozhatlanul elrontottam volna az életem. Gyakran emiatt gondolkodom azon, hogy jobb lenne véget vetni az egésznek, de ezért nem tudnék öngyilkos lenni szerintem. Nem akarom sajnáltatni magam, de így érzem most is, és ez nagyon kimerít?.Ezért kérem a segítségét.

Kedves Bendegúz!

Bátorító azt olvasni, hogy még csak19 éves, és már dolgozik egy személyiségbeli nehézségén! Mélyebb önismeretre vall, ahogy beszámol csalódottságáról, illetve felismeri és megfogalmazza érzčseit. 

Amikor ezek a hangulatok feltörnek, sosem elég pusztán az, hogy valaki, mondjuk akár én, elmondja, hogy mennyi ideje van még és mi minden történhet, meg hasonlók. Sokkal fontosabb, hogy megtalálja saját magában, hogy mi az érték, hogy milyen célokért érdemes bármit is tenni. A zárkózottság nem feltétlenül borzasztó dolog. Persze jó, ha tud nyitni, de nincs azzal gond, ha éppen nem a társaság közepe, vagy nem sportol. Olyan barátot/barátokat keressen, akik hasonlóak. Olyan célokat keressen, amik testhezŕllóak. Borzasztó lenne a világunk, ha csak a sporteredmények lennének fontosak! Keresse meg azt, amiben jó. Talán ahhoz pont az kellett, hogy egyedül, fókuszáltan is tudjon lenni. Persze most nehéz nekem bármi konkrétat mondani, mert keveset írt magáról. De biztos vagyok benne, hogy értékes, čs ezeket az értékeket meg lehet találni. Keressen ehhez segítséget: olyan baratokat, családtagokat, tanárt, bárkit, akinek elfogadja a szavát. És nyugodtan próbálgasson minél több új dolgot, hogy megtalálja, mi a sajátja. Lehet, hogy nem sport lesz, de még akár az is bekerülhet az életébe, mint örömforrás.

Üdvözlettel

Standovár Sára