6 év nevel?szül?knél...

Tisztelt Pszichológus Hölgy! A problémám a következ?: 7 éves kisfiamat hatéves koráig nevel?szül?k nevelték. Már egy éve én nevelem szeret? családban. A beilleszkedéssel nem volt gond, de egyszer?en nem lehet rá hatni. Hazudik, rendetlen, fegyelmetlen, nem érdekli semmi. Mit tehetnék, hogy ezek a dolgok megsz?njenek? Annyi mindent kipróbáltam már, de nem jártam sikerrel. El?re is köszönöm válaszát!

Kedves Édesanya!

Sz?kszavú leveléb?l rengeteg minden nem derül ki... így egy kérdésére több másikkal tudok csak válaszolni, illetve pár általánossággal - remélem, hasznukra válik majd a kérdések átgondolása, az általános megállapítások saját élethelyzetükre vetítése.

Mi volt a háttere annak, hogy hatéves koráig nevel?szül?knél volt a gyermeke? Születése után rögtön elválni kényszerültek-e, esetleg még szoptathatta-e? Hogyan alakult kettejük kapcsolattartása? Milyen (anyagi, érzelmi) körülmények között nevelkedett a gyermeke? Ehhez képest mekkora váltást jelentett az édesanyjához való kerülés? Mit tudhatott arról, hogy az elválásnak mi az oka, meddig fog tartani?

A felsorolt problémák mellett mit jelenthet, hogy "a beilleszkedéssel nem volt gond"? Mi mindent próbált vajon már ki, amivel nem járt sikerrel? Most csak ketten élnek együtt, vagy más családtagokat is jelent a szeret? család? Kivel milyen a kisfiú kapcsolata?

...vajon mi az, aminek valójában "meg kell sz?nnie"? Talán el?rébb viszi Önt és gyermekét a nehézségek leküzdésében, ha a hazugságot, rendetlenséget, fegyelmezetlenséget tünetnek, és/vagy közös problémának tekintik. Azaz: érzelmi hiány, szorongás, bizonytalanság, elfojtott harag, emiatti b?ntudat, rengeteg kétség, megrendült bizalom tünetének; illetve a kettejük közötti kapcsolat, kommunikáció közösen megoldandó kérdéseinek, kihívásának.

Az élet els? évei rendkívül meghatározóak! Kissé provokatív, utolsó kérdésem így szólhatna: mi ez az egy év a megel?z? hathoz képest?!

Kedves Édesanya! Legyen türelemmel a fiához, vegye körül ért? figyelemmel, szabjon neki tiszta, érthet? kereteket (pl. szabályos napirendet), töltsenek együtt sok-sok felszabadult, örömteli napot-órát amikor csak tehetik - ismerjék, szokják meg egymást! Még a legjobb esetben is hosszú út vezet most odáig, hogy teljesen bízni tudjon ez a kisfiú abban, hogy immár biztos helyen van, és Ön nem fogja ?t elhagyni "soha"... a köt?désén mély seb esett ("nem érdekli semmi" - ezzel védekezik az elszakítottság, elhagyatottság okozta félelem ellen), amelyet nem teljesen lehetetlen, de nagy munka begyógyítani.

Ha úgy érzi, hogy a mindennapok során nem sikerül kielégít? eredményt elérni, kapcsolatuk nem áll szépen helyre, érdemes felkeresni egy gyermekpszichológust, aki személyes együttm?ködésben, az Önök történetével pontosabban megismerkedve tud segíteni.

Üdvözlettel

Simon Sarolta