7 év...

Üdvözletem!  Házasságban a 7. év a vízválasztó, nekem meg 7. éve van ugyanaz a szeret?m, kisebb-nagyobb szünetekkel. Elvált apuka magas egzisztenciával, jó kinézettel, szóval n?i f?nyeremény. Ez azért lényeges, mert körüldongják a n?k... 5 évvel fiatalabb nálam. Amikor megingott a térdem 2010-ben, nem is akartam elhinni, hogy ez velem történik. Nem azért, mert engem választott (izzott közöttünk a leveg?), hanem mert egy valóban jól m?köd? házasságban éltem. Legalábbis én ezt gondoltam. De ugye, rés a pajzson... A hab a tortán, hogy ? egy haláli nyugodt, meditáló, spirituális ember. Semmit nem csinál úgy, ahogy mások elvárják, hanem a szíve szerint él. Soha nem mond mást, mint amit érez. Nagyon jó vele, és
megmutatott egy másik néz?pontot az életr?l, a világról! 2 évig tartott az els? szakasz, amikor is lassan beleszerettem... Közben itthon senki nem tudott semmit, nagy színész lettem. A férjem tényleg szeretem, de máshogy már. Aztán megismerkedett egy nála 11 évvel fiatalabb n?vel, akivel összeköltözött. Én ekkor kicsit meghaltam, de tudomásul vettem, és próbáltam elfelejteni. Mire nagy nehezen sikerült, eltelt egy fél év, és rám írt... hiányzom. Nem válaszoltam. Elkezdett ostromolni.
Sajnos gyenge vagyok, és újra kezd?dött. ? a fiatalabb n?vel élt, én itthon, és heti egyszer találkoztunk. Nem tudtam ellenállni, hiszen a szívem már nála volt. Mikor rákérdeztem, meddig lehet ezt, azt mondta, amíg én hagyom... nem szerelmes belém, de kellek neki. Megint tartott kb. egy fél évig, aztán én mondtam, hagyjuk abba... fel?rl?dtem. Él egy t?lem jóval fiatalabb n?vel, ?t szereti, de szexeljünk, mert kellek neki. Nem mentem, de elfelejteni nem tudtam. 2 év szünet után újra keresett, közölte, a n? már nincs meg, egyedül él... megyek-e? Komolyan nem vagyok normális, de mentem... itt tartunk most, kb.egy éve megint találkozunk, és alakul egy új kapcsolata... amit nem csinálok végig.
Olyan szinten jó vele a szex, mintha nem is e világon lennék. Egyszer?en azt nem értem n?i aggyal, ha valakibe szerelmes, akkor miért hív, miért akar engem? Ha ? is úgy éli meg a szeretkezéseinket, akkor miért nem szeret? Hogyan lehet ezt szétválasztani? Persze a szerelmet nem lehet er?ltetni, de ha másba szerelmes, ahol szex is van, mit keresek én a képben? Most már olyan szinten tele van vele az életem, hogy itthon a válást fontolgatom.  Nagyon jó vele, és ha nemet mondok, akkor is folyamatosan keres... kérek valami tanácsot, mert én, aki soha nem vagyok beteg, elkezdtem.... Köszönöm.

Kedves Hölgyem!

A levelében feltett kérdések mind közvetettek: egy harmadik személyre vonatkoznak, vagy t?le származnak - ezekkel itt nem tudunk foglalkozni, mert mi ketten beszélgetünk. Ön viszont tanácsot kér - azt nem adhatok, de leírhatom, hogyan tekintek én, Önhöz képest más szempontból a leírtakra.

Hosszú levelében összesen három (!) mondatban utal bármilyen formában a házasságára. Ebb?l is látható, hogy az Ön számára érzelmileg a szeret?i viszonya sokkal-sokkal többet jelent. Nem csoda, hogy a válást fontolgatja! De el?bb nem szeretné esetleg a férjével való kapcsolatát tisztázni? Hogy mi lehet(ett) a "rés a pajzson"? Hogy hogy is vannak most Önök ketten egymással - függetlenül attól, hogy kinek-kinek milyen egyéb érzelmi köt?dései vannak mások felé? Mi hiányzik? Mi van meg? Mik a vágyaik, terveik, elképzeléseik, örömeik, bánataik, csalódásaik, sikereik egymással...

Amíg szeret?i viszonya hullámhegyeit-völgyeit járja képzeletben, szenvedve-kéjesen újra meg újra a múlton rágódva, pillanatra kielégülve a jelenben, vágyakozva és el?re csalódva a jöv?ben, addig nem tud arra figyelni, hogy a házasságával valójában mi a helyzet. Ha nem is annyira fontos, akkor inkább véget vetne neki? De ahhoz meg túlságosan fél, talán szeretne bizonyosságot nyerni afel?l, hogy ezért a "n?i f?nyereményért" megéri, hogy ha elválik, a férfi végre visszavonhatatlanul az Öné lesz. Nagy csapda ez, és túl sokan szenvednek benne.

De a legfontosabb mindenekel?tt az lenne, hogy mindenkit?l függetlenül el?ször önmagára szánjon id?t a tisztázáshoz. Mi az igazán fontos? Az állandó szárnyalás és zuhanás, a mámorító szex? Vagy valami más? Mi az, amir?l le tud mondani, és miért cserébe? Mi mindenre képes Ön, és ehhez milyen er?forrásokat tud mozgósítani? Mit akar az élett?l, a kapcsolataitól, hol tart? Csak a saját igazi vágyai és értékei mentén fog tudni ugyanis olyan döntéseket hozni, amelyek fenntarthatók, és kiegyensúlyozottsághoz vezethetnek. És akkor máris nem kell azon gondolkodnia, hogy vajon mások miért tesznek ezt vagy azt... Önnek VAN választása, olyan választása is, amely nyomán minél kevesebben és kevesebbet sérülnek - jó lenne hozzájutni ehhez a lehet?séghez. Sok-sok fájdalmasan ?szinte beszélgetés egy Ön számára megbízható, lélekkel foglalkozó szakemberrel sokat segíthetne ebben. "Bemelegítésnek" jó szívvel ajánlom Pál Feri el?adásainak hallgatását.

Üdvözlettel

Simon Sarolta