Az alkohol tönkreteszi a családot

Kedves Szakért?!
Férjemmel problémánk az alkohol miatt alakult ki elég régen, és azóta is tart (10 éve). El?tte is jelen volt az életünkben, de akkor született meg els? gyermekünk és akkor megkértem, hogy fejezze be, ne ez legyen a gyerek követend? példája. Azóta sem sikerült megegyeznünk, annyi változott, hogy még kett? tesó is született. Az elmúlt 2 évben pedig nincs családi alkalom, hogy ne ? legyen egyedül részeg. Gyerekek ide vagy oda. Nagyon hamar megárt neki, mások még nagyban isznak, amikor ? már hullarészeg. Hozzáteszem, nem mindennapos, de egyre s?r?bb, most már szombati programmá válik neki. Nekem hétf?t?l vasárnapig görcsben van a gyomrom, hogy mi lesz szombaton, hogy jön haza, ki hozza haza. Kértem szépen, kiabálva, mindenhogy, hagyja abba. Szép, egészséges gyerekeink vannak, legyen rájuk és rám is tekintettel. Nagyon kellemetlen. 9 hete a ment? vitte el, mert úgy összetörte az arcát. Éjjel jöttek az ismer?sei szólni, hát nekem borzasztó élmény volt. Akkor fogadkozott, de nem mondta ki akkor sem, hogy abbahagyja. Most azt mondtam neki, hogy elhagyom, ha még egyszer inni látom, a gyerekekkel együtt. Tudom, hogy a legrosszabb utat választottam, de kétségbe vagyok esve, nem tudom, mit tegyek. Ez így nekünk nem jó - ha nem ihat, az meg neki nem jó. Így nem lehet együtt élni. Tudom, hogy nem tudja megállni, hiszen tett már ilyen ígéretet nem egyszer. Nem tud nemet mondani, mindenki iszik a környezetében, csak nekik nem árt meg ugyanaz a mennyiség. Nekem meg a szívem szakad meg, mert nagyon szeretem, mert egy nagyon jó ember. Miért hagyja figyelmen kívül, amit kérek? Miért gondolja, hogy eltúlzom ezt az egészet? Nem vagyok egy hisztis n?, nagyon sokszor ajánlottam kompromisszumot neki. Azzal is tisztában vagyok, hogy ha nem ? dönti el, hogy nem iszik többé, akkor nem lesz semmi a mostani ígéretéb?l sem, én "er?szakolom" rá. Ugyanez a párterápia is, bár nem zárkózott el az
ötlet el?l. A nagyfiam már tikkel, biztos vagyok benne, hogy a mi problémánk miatt. Sajnos hallja, látja, mi történik körülötte. Úgy sajnálom ?t is.
Annyira szeretném rendbe hozni a házasságunkat, kérem, segítsen: hogyan? :(
Köszönöm segítségét!

Kedves Kérdez?!

El?ször is tisztázzunk valamit: a házasságban nem csak „mi” vagyunk, hanem vagyok én, és vagy te. Te dönthetsz úgy, hogy tönkre akarod tenni magad, és ezáltal a házasságot is, nekem viszont nem kötelességem ebben is partnernek lennem.

A kompromisszum nem azt jelenti, hogy ha nem iszol, az nekünk jó, de neked nem. A kompromisszum lényege a kiegyenlítettség. Képzeljen egy mérleget, amelynek egyik serpeny?jében Ön ül, a másikban a férje! Ha a férje iszik, az neki „jó”, Önnek nem. Ha nem iszik, Önnek jó, de neki nem. A mérleg nyelve mindkét esetben kileng, egyiknél sincs egyensúly.

A kérdés az: kit vagy mit akar megmenteni? A férjét, önmagát, vagy a házasságát? Mit szeretne életben tartani: az állandó szorongást, a hamis boldogság látszatát? Bármennyire nehéz is, tudnunk kell mérlegelni – ha pedig nagy a baj, érdemes minél el?bb. Olykor a ment?sök is választás elé kerülnek, amikor egy tömegszerencsétlenség helyszínére érnek. Meg kell nézniük, ki mennyire súlyosan sérült, és dönteniük kell, ki az, aki menthet?.

Ahogy a híradóban hallani szoktuk, a házasság is szenvedhet el „az élettel össze nem egyeztethet? sérüléseket”. Ez viszont nem jelenti azt, hogy már mindennek mindegy. Ha kigyullad a ház, amit kemény munkával felépítettek, nem az az els?, hogy menti az életét? Vagy inkább a szörny? kínhalált választja, csupán azért mert „elvégre ez az én házam”?

Most éppen nem a háza, hanem a házassága áll lángokban. Ha benne marad a t?zben, nagyon lassan fog elégni, még hosszú ideig szenvedni fog. Igazából nem a halál lesz rendkívül lassú és fájdalmas, hanem a haldoklás – s ez utóbbi sokkal rosszabb. S most jön a legfontosabb: nemcsak ketten égnek benn,  hiszen ott vannak a gyermekeik is. Hagyná ?ket is szenvedni?

Ne feledje: társasjátékot játszik! Ha változást akar elérni, ahhoz nem csak Ön szükséges. Mi van akkor, ha a másik nem hajlandó erre? Akkor lépni kell, hiszen másként sosem ér célba.

Üdvözlettel:
Herceg Attila