Állandó késztetést érzek az evésre

Végs? elkeseredésemben írok Önöknek. 27 éves n? vagyok, komoly ételfügg?. Állandó késztetést érzek az evésre, ha szomorú, stresszes vagyok, azonnal szénhidrátdús ételekhez fordulok, illetve akkor is, ha unatkozom, vagy ürességet, reménytelenséget érzek. Ez természetesen hatással van a testemre is, jelenleg 170 cm-es magasságomhoz 120 kg vagyok. A küls? megjelenésem annyira nem zavar, persze n?ként én is szeretnék csinos ruhákban járni, vásárolgatni, de nem a fizikai méretem okozza a legnagyobb problémát (mindig is kövér voltam, lehet, hogy ezért). A környezetemben él?k szeretnek és elfogadnak, jól érzem magam a hétköznapokban. Igaz, a férfiaktól nem kapok figyelmet, de ez nem zavar, mert nem igénylem a párkapcsolatot, jelenleg olyan dolgok foglalkoztatnának, amikhez egyébként is jobban illene az egyedülállóság. Szeretnék utazni, esetleg hajón dolgozni, hogy világot lássak, túrázni a
hegyekben, biciklivel körbebiciklizni Izlandot, ilyenek. De nem tudok, félek, a testi korlátaim miatt elbuknék félúton, a kudarcélményt pedig nem tudom, hogyan dolgoznám fel.
Ha csak arról lenne szó, hogy szeretem a finom ételeket, nem lenne probléma, de én szabályosan függ?je vagyok az évesnek. Sokszor az étel ízét sem érzem, csak falok, ameddig meg sem bírok mozdulni. Borzasztóan gy?lölöm magam ezért, ellopom magamtól a saját életem, de nem tudok leállni. Egy nagyobb zabálás után olyan kínzó b?ntudat tör rám, hogy majd belehalok. Ilyenkor kidobálok minden káros kaját, bevásárolok zöldségb?l és gyümölcsb?l, és eldöntöm, hogy soha többé. De 3-4 nap után újra bevásárolok szénhidrátdús ételekb?l és bezabálok.
Teljesen tönkreteszi az életem ez az egész, már néhány éve az öngyilkosságon is gondolkodom, annyira feleslegesnek érzem magam. Elmentem városunk legjobb pszichológusához, aki 5 perc után azt ajánlotta, hogy m?ttessem meg magam, a gyomorsz?kít? m?tét majd segít. Elmondtam neki, hogy félek ett?l a megoldástól, és nem is hiszem, hogy ez a probléma gyökerét kezelné. Erre másfél órán át beszélt arról, hogy párolt zöldséget, rizst és csirkemellet szabad ennem, mást nem. Számomra ezzel elveszítette a hitelességét ez a szakember, azt hittem, foglalkozni fog a problémával, nem pedig diétás tanácsokat ad.
Azt szeretném kérdezni, van-e az országban olyan addiktológus vagy bárki, aki tudna nekem segíteni? Esetleg klinika vagy szanatórium? Bármit megtennék azért, hogy elmúljon ez a folyamatos kényszer és elkezd?djön végre az életem.
El?re is köszönöm a segítséget, Julianna

Kedves Julianna!

Bár rendszerint elmondom, hogy levélben nem diagnosztizálunk, sorai alapján úgy gondolom, hogy problémáját egy szakképzett, empatikus pszichológus jól be tudja határolni, és segítséget tud nyújtani abban, hogy a falási rohamok alábbhagyjanak, ezzel együtt pedig az azt követ? b?ntudat, valamint az önkorbácsolás is elt?nhessen.

Noha problémájának lehetnek biológiai okai, a gyomorsz?kít? m?tét valóban nem feltétlenül jelent megoldást. Mindaddig, amíg a háttérben álló pszichés okok nincsenek feltárva, a diéta is csak ideig-óráig m?ködne.

Megértem, hogy elkeseredett, annak pedig határozottan örülök, hogy kész a változásra, és azért hajlandó is tenni. Nem látom indokoltnak fekv?betegként történ? gyógykezelését, sem addiktológus segítségét (elvégre nem valamilyen szer okozta függ?ségr?l beszélünk), ellenben úgy gondolom, mindenképpen érdemes felkeresnie egy másik szakembert.

Érdemes körülnéznie honlapunkon, a http://mipszi.hu/pszichologuskereso linkre kattintva. A keresést város, illetve konkrét probléma szerint is alakíthatja (szakembereink közül ketten is foglalkoznak evészavarokkal).

Üdvözlettel:
Herceg Attila