Els? kisfiam 22 hónapos, második kisfiam 3 hónapos. A kisebbik koraszülött, 32. hétre született, lényegében az els? hónapját a PIC-en töltötte. A terhességem sem volt problémamentes, egy hónapot a kórházban töltöttem. Amikor nem voltam, f?leg a nagymamik vigyáztak a
nagyobbikra, volt, hogy úgy, hogy ?k jöttek hozzánk, volt, hogy elvitték magukhoz. (kb 100 km-re vagyunk egymástól). Egész jól viselte els?szülöttem eddig, de pár hete kezd kijönni rajta a sok megpróbáltatás és a testvérféltékenység. Az altatásokkal van gond. Sajnos elindult egy olyan folyamat, hogy odafeküdtünk a kiságya mellé, amíg elaludt (még rácsos ágyban alszik). Ezt most már követeli is! Ezen változtatni szeretnénk a férjemmel, de nem tudjuk, hogyan csináljuk, illetve er?ltessük-e, mert nagyon szenvedünk a sírásától.
Hozzátartozik, hogy a kicsi velünk alszik, hol mellettünk a kiságyában, hol magam mellé is veszem. Régebben a nagyobbikat is átvettük egyszer-egyszer magunk közé, de a kisebbik miatt ezt most nem hiszem, hogy meg lehetne oldani. Illetve félek t?le, hogy ezzel még rosszabb lesz a helyzet! Az is hozzátartozik a képhez, hogy a kicsi hazajövetele óta az apja altatja, hiszen én éppen akkor teszem le kisebbet is. Amúgy kérte is, hogy apja legyen vele, mert az utóbbi id?ben hihetetlenül apás lett! A napközbeni altatásokkal nincs gond. Leteszem, énekelgetek neki egy kicsit, aztán kijövök, mondogalódik kicsit, szólongat egyszer-kétszer, de aztán elalszik. Este viszont apja ugyanígy csinálja, de amint kimegy, hisztérikus, csillapíthatatlan sírásba kezd. Ha bemegyek hozzá 5 percenként, az csak fokozza a hisztit, nem nyugszik meg a bejövetelem miatt. Szinte folyamatosan sír, amíg álomba nem merül. Ha éjszaka ébred, ami hetente egy-kétszer el?fordul, akkor ugyanez a m?sor van. Korábban képes volt magát lenyugtatni. Éjszakai fényt is tettünk, mert jelezte, hogy fél, de az sem segített. A beszédfejl?désében amúgy most van egy ugrás, hihetetlenül robbanásszer?en n? a használt szavainak száma, de még nem f?zi ?ket egybe, csak mondogatja a szavakat.
Rátesz minderre egy lapáttal, hogy március végén költözünk. szeretnénk egy szobába rakni a gyerekeket. Ez jó ötlet? Mit csináljunk???
Otília
Kedves Otília!
Ez az id?szak nem könny? senkinek sem. A kisfiának sem, és Önöknek sem. Konkrétan nem fogom tudni megmondani, hogy mi a jó megoldás, de talán együtt gondolkodhatunk, és akkor jobban megérzik, hogy mi lenne jó mindannyiuknak.
El?ször sorra venném, hogy a nagyobbik fia mi mindent élt át eddig: A nagymamáknál levés egy kisgyermek számára pozitív élmény is, sok-sok szeretettel veszik körül, a figyelem középpontjában van, keresik a kedvét. Ezek az élmények elhomályosítják azt, hogy az anyu hiányzik. Egy két év körüli gyermek ugyanis még nem emlékszik pontosan eseményekre, inkább a pillanatban van. Tehát a kisfiának volt egy ilyen élménye az állandó figyelemr?l, ami most nincs.
Megérkezett a családba egy kis jövevény, akir?l az a tapasztalata, hogy ? vonja el a feln?ttek figyelmét róla.
Megtapasztalta azt is, hogy apuval lenni mennyire jó, más dolgokat lehet vele csinálni, mint anyuval.
Azon kívül átél egy feszültséget és aggodalmat a kialakult helyzet miatt, és sokkal többször hallhatja azt, hogy ezt vagy azt nem szabad. Ezeket azonban egy ilyen kicsi gyermek még nem tudatosan fogja fel, az érzelmi jelzésekb?l és a cselekedetb?l derül ki számára, hogy anyu-apu minek örül és minek nem.
Azzal, hogy most meglódult a nyelvi fejl?dése, mintha a szül?k elvesztését?l való félelme is jobban felsejlene. Ezt a legtöbb gyermek esetében az este, a sötét még fokozza. És talán a feln?tt mondatok is több értelmet nyernek, de még mindig az érzelmek a meghatározóak.
Lehet, hogy az Ön esti bemenetele azt az érzést fokozza, hogy úgyis ki fog menni, és a testvére mellé fog feküdni. Érzi az elszakadást.
Nagyon jó, hogy az édesapa fontos lett, de lehet, hogy hiányzik neki, hogy este Ön is énekeljen neki. Hogy valahogyan Ön is része legyen az elalvási rítusnak. És fontos lenne egyszer? szavakkal sokszor elmondani neki, hogy hogyan zajlik az este. Amikor próbálja nyugtatgatni, akkor egyrészt abból kell kiindulni, hogy neki nehéz az elalvás, és ezt valahogyan jelezni kellene felé, hogy ezt átérzik, els?sorban gesztusokkal, nyugtatgatással. Ugyanakkor végig kell mondani egyszer? szavakkal, hogy este mi minden történik, és hogy Önök ott vannak a másik szobában, hallják ?t, és vigyáznak rá. De mindenki nyugodtabban alszik a saját ágyában.
Talán még az is segíthet, ha kialakul egy olyan közös pár perces együttlét, amikor ? is ott lehet magukkal a nagy ágyban reggelente ébredéskor.
Szépen fokozatosan arra is el kell kezdeni felkészíteni, hogy költözni fognak, és az milyen változásokat hoz. Elmesélni a szobákat, hogyan lesz az ágya, ki hol fog aludni, merre lesznek a játékok.
Üdvözlettel: Majoros Andrea
