Két lánygyermekem van, 14 és 11 évesek. A kisebbikkel kapcsolatban szeretnék tanácsot, segítséget kérni, az elalvással vannak gondjai. 3 éve, hogy különköltöztünk a férjemt?l (édesapámmal a szül?i házba jöttünk vissza). Az egész problémás id?szak, költözés és válás alatt a gyerekekre figyeltem, ?ket helyeztem el?térbe, hogy minél kisebb mértékben sérüljenek. Úgy gondolom, hogy ez egész jól sikerült is. A tanulmányi eredményük sem változott, és kiegyensúlyozottnak látom ?ket és mások is. Persze tudom, hogy azért biztosan megviselte-megviseli ?ket a helyzet. A kisebbik lányom nagyon ragaszkodó, nagyon együttérz?, igazi érzékeny lélek. Amikor különjöttünk, szinte egyértelm? volt, hogy egymást er?sítve együtt alszunk mindhárman, el?tte is többé-kevésbé együtt aludtunk különböz? felállásban. Nem is volt gond, csak ha "apás hétvége" közeledett vagy barátn?nél, nagybácsinál tervezték az alvást, amit bár nagyon várt, de éjszaka aztán mennem kellett érte, pedig a tesó azért mindig mellette volt. Ezek az apánál alvások azóta rendben vannak, a kezdeti igény szerinti ottalvást jobbnak láttam kiszámíthatóvá, rendszeressé tenni. Ebben látom egyébként a "bajt", hogy amikor valamiért kizökkenünk a megszokottból, akkor úgymond "rástresszel" az alvásra, és van úgy, hogy annyira, hogy már hiába bújok mellé, akkor is remeg, van hogy hányingere lesz és csak nehezen tudom megnyugtatni.
Kb. másfél éve van egy új kapcsolatom, úgy gondolom, hogy jól kijönnek egymással, elfogadják egymást. Kezdetben, amikor én a párommal aludtam, akkor is voltak gondok, pedig akkor is együtt aludtunk el, csak kés?bb jöttem el mell?lük. Aztán ezt is rendszeressé tettük, mindig ugyanazokon a napokon jön hozzám, így fel tud rá készülni a kislányom és nincs is gond az elalvással, csak ha valamiért változik a rend. Az újabb változás szeptemberben fog minket érni, amikor a tesó elmegy
középiskolába és kollégista lesz. Már most elsírja magát a kicsi, ha ez szóba kerül. Próbálok sokat beszélni vele err?l, megnyugtatni. Nagyon szeretném valahogy a biztonságérzetét stabilizálni, mert úgy gondolom, hogy ez fontos ahhoz, hogy a változásokra könnyebben reagáljon. Nemrég meg is fogalmazta nekem, hogy ?t már ilyen délután öt óra körül kezdi foglalkoztatni az este, hogy vajon sikerül-e elaludnia. Nem kiabálok velük, nem dorgálom meg, és ha van egy rosszabb éjszaka, akkor azt utána nem hánytorgatom fel neki, hogy miattad nem tudtam én sem aludni, semmi ilyen nincs, mégis egy id? után már ? "pörög" azon, hogy én sem tudok miatta aludni. No, ezt szeretném valahogy megoldani, ehhez kérnék segítséget.
