Ami eddig érdekelt, nem köt le

Fogalmam sincs, miért, de ami eddig érdekelt, nem köt le, legyen ez akármi, nem érdekel, nem tudok odafigyelni semmire. Az utóbbi idöben elég sokat lógok az iskolából is és egyszer?en
össze vagyok zavarodva. Akármi történik, nincs rám hatással, nem szomorodom el, de boldogságot sem érzek. Azt hiszem, csak vagyok, nincsenek céljaim,sem terveim, viszont elég sokat gondolkodom az öngyilkosságon is, de bátorságom viszont nem lenne hozzá. Fogalmam sincs, hol csúszott el ennyire az életem ilyen fiatalon (17). Válaszát elöre is köszönöm.

Kedves 17 éves!

Úgy hangzik, hogy a feln?tté válás id?szakában megjelen? kérdésekre keresi épp a választ: miért élünk, mi dolgom van a földön, ki vagyok én, kihez tartozom, stb. Ez egy mély érzés? embernek a különböz? érzéseit hozza el?, amely nagyon fáasztó, nehéz tud lenni, így hangulati ingadozást, rossz hangulatot, depressziót hozhat magával. Az öngyilkossági gondolatok erre engednek következtetni. Fontos lenne, hogy találjon olyan embert vagy embereket, kortársakat vagy id?sebb fontos személyeket, akikkel meg tudja osztani ezeket a rossz érzéseket, hogy újra felszínre törhessenek a jobb érzések, az öröm is. Ha nincsenek nagy céljai jelenleg, akkor lehet az a célja, hogy keressen el?ször kisebb célokat. Akár ha csak annyi, hogy ma találjon egy olyan dolgot, aminek egy rövid id?re örül, akár olyan, amivel valamilyen tevékenységbe kezd, de kis kezd?, minicél. Nincs azzal gond, ha épp nem él át nagy, intenzív érzéseket, elég, ha figyeli, és keresi az épp aktuálisakat. Közben a társak, a család jó kísér? lehet ezen az úton. Ha nagyon egyedül lenne, vagy mélyebbé válna ez a kilátástalanság, sokáig, hónapokig változatlanul fennáll, vagy er?södik az öngyilkossági késztetés, akkor keressen nyugodtan szakembert, pszichológust, akivel személyesen beszélgethet a nehézségekr?l, és együtt kereshetnek megoldást rá.

Üdvözlettel

Standovár Sára