Amikor anya elmegy

Egyéves gyermekem viselkedése egyik napról a másikra drasztikusan megváltozott.Eddig barátságos, közvetlen volt a családtagokkal, ismer?sökkel.Néhány napja két alkalommal is pár órára
a nagyszülök vigyáztak rá (akiket kedvel, havi rendszerességgel látogatjuk ?ket), ám sajnos sírva kellett otthagynom és az ott-tartozkodás is sírósan, ny?gösen telt el?ször, másodjára már csak 1-2 óra múlva kezdödött a sírás anya után. Az eset óta csak engem fogad el, max. 1-2  percet van el apával vagy más családtaggal és kétségbeesetten sir... az eddig kedvelt ismer?söket is elutasítja. Lelkileg nyilván megviselte, de sajnos nem volt más megoldás. Kérdésem az lenne, hogy lehet-e a helyzeten javítani, fog-e még valaha úgy viselkedni a többi családtaggal, mint
régen? Vagy ez már mindig bebnne marad és szorongani fog? Hogyan érhetem el, hogy "merjen" nélkülem lenni újra?

Kedves Annadóra!

Nagyon más helyzet az, amikor egy gyermek kedvel valakit, és úgy lehet a közelében, hogy mindeközben a biztonságot jelent? anyja ott van, vagy ha “egyedül” marad. Vannak a fejl?désnek olyan szakaszai, amikor a gyermek különösen érzékeny a szeparációra, és sokkal hevesebb reakciókat vált ki, mint máskor váltana. Azt gondolom, hogy különös teend? nincs. Legyenek sokat együtt, ahogy korábban is, és a fejl?dés meg fogja oldani a helyzetet. Ugyanis el?bb-utóbb kialakul benne egy kép Önr?l, egy kép, ami akkor is vele van, amikor Ön fizikailag nincs jelen.

Ha legközelebb is más vigyáz rá, érdemes adni neki egy tárgyat, ami az Öné, és Önre emlékezteti: egy kend?t, aminek anya illata van, vagy alvókát, amivel a szeparációs helyzeteket megoldja (pl. elalvás).

Üdvözlettel,

Kovács Réka