Anya, elveszi!!

Tisztelt szerkeszt?ség! Lányom kétéves. Pár hónapja kezd?dött, hogy eljött hozzánk valamelyik kis barátja, akivel korábban semmi gond nem volt. Kislányom elkezdett keservesen sírni, ha hozzanyúlt valamelyik játékához. Elmondtam neki, hogy csak megnézi, nem veszi el. Egy id? elteltével már nem sír, de nem játszik felszabadultan, mindig mondja, hogy anya, elveszi! Ha például egy kisgyerek kiveszi a kezéb?l a játekot, szól, hogy anya, elvette, de nem meri visszavenni. Úgy látom, hogy most gyerekközösségben is bizonytalanul mozog. Hogy segítsem? Hiszen korábban nem volt ilyen, ha elvette t?le valaki, megpróbálta visszavenni. Én viselkedtem helytelenül? Mi a helyes viselkedés a szül?nek ilyenkor? Köszönöm válaszát!

Kedves Anyuka!

Életkorilag teljesen rendben lév? jelenségr?l van szó, egyszer?en csak most zajlik az a fejl?dés, melynek során kislánya az énjét kezdi építgetni. Ennek szerves része a saját énhatárainak meghúzása és tesztelése. A dackorszak közismert megnyilvánuási formái (ellenkezés, nem-et mondás, mindent önállóan végezni akarás, stb.) is err?l szólnak, de a saját territórium védelme (alvóhely, tárgyak, játékok féltése, megosztani nem akarása) éppígy ebbe a jelenségkörbe tartozik.

Társas közegben azzal segíthetjük meg mindezt – és tehetjük elviselhet?bbé több gyerek együttm?ködését –, ha reciprok helyzeteket teremtünk. Magyarán: átélhet?vé tesszük a gyerekek számára, hogy ahogy mi kölcsönadjuk a magunk tárgyait, úgy külcsön is vehetjük a másikét. Jön a játszótéri szezon, a homokozó kíváló terepe az ilyen típusú társas készségfejlesztésnek, lehet kifelejezetten csere-alapként is levinni játékokat, és gyakorolni a tárgyak megoszthatóságát.

Üdvözlettel – Kiss Kinga